Magyarország a jelenlegi össz-európai tervek szerint az európai tranzitforgalom jelentős részévé válik a közeljövőben. A tervezett tíz tranzitút közül három haladna át Magyarország területén. Ezek mindegyike Budapesten vezet keresztül.
A főváros tehermentesítésének érdekében megszületett a várost körbevevő M0-s körgyűrű terve, melynek a Déli szakasza már meg is valósult.
További tervekben szerepel az M3 bekötése ebbe a rendszerbe, amire az. ún. Keleti szektor lenne hivatott. Mivel azonban ennek építése - lévén, hogy lakott területen keresztül vezetnék át - a helyi lakosság és az önkormányzat tiltakozásába ütközött, ez a szakasz még nem épült meg. Az új kormány ígéretet tett arra, hogy egy Gödöllő térségéből induló tranzitutat építenek, amely lakott területektől távol vezeti a forgalmat az M0-ra. További tervek szólnak a Nyugati szakasz megépítéséről a Budai-hegység átfúrásával.
Az M0-s autóút legfrissebben elkészült szakasza az Északi szektor, amelynek építése és finanszírozása lakossági és nemzetközi tiltakozáshoz vezetett. Egy érvényes bírósági határozat ellenére, az Európai Ombudsmanhoz benyújtott panasz ellenére PHARE-támogatással és az Európai Befektetési Bank (EIB) által nyújtott kölcsönből 22 milliárd forintért megépült a legutóbbi évek egyik legnagyobb vihart kavaró autóút szakasza.
Az M0 autóút északi szakasza az M2-es úttól nyugat felé haladva a Káposztásmegyer II. sz. lakóteleptől 250-300 méterre halad el. A lakótelep óvodájától 150 méterre egy csomópontot terveztek, amely a 3. csomópont az Északi szektor 4 km-es szakaszán. Egy 16 méteres (6. emelet magasságában lévő) felüljáró is megépült a szakaszon. A becsült zajártalom és szennyezés jóval felülmúlja a jelenleg érvényes határértékeket. Az út áthalad a Homoktövis Természetvédelmi Területen.
Az Északi szektor építéséhez jelenleg nincs megfelelő környezetvédelmi hatástanulmány. A lakossági tájékoztatás hiányosságai miatt közmeghallgatás gyakorlatilag nem volt. Az engedélyezési terven a tervezés időszakában nem volt feltüntetve a lakótelep. Káposztásmegyer II. sz. lakótelep lakosai 1998 kora tavaszán megdöbbenve értesültek az Északi szektor ezen részének megépítéséről - miután a lakóteleptől 300 méterre intenzív földmunka kezdődött.
A 2. sz. úttól húzódó útszakasz Szentendrei-szigeten keresztül ívelő részének építését a természetvédelmi hatóság nem engedélyezte. Így az M2-től nyugatra futó szakasz forgalmi szempontból felesleges és káros is, mivel tönkretesz egy természetvédelmi területet, és drasztikusan károsítja a Káposztásmegyer II. sz. lakótelep 5000 lakosának életkörülményeit.
A Káposztásmegyeri Környezetvédők Köre Egyesület és a Levegő Munkacsoport egy bírósági pert indított a megrendelő ellen. Fő követelésük az volt, - mivel a nyomvonal módosítása már kevéssé volt valószínű - hogy a lakótelephez legközelebb tervezett csomópont ne épüljön meg, illetve a tervezett felüljáró helyett aluljáró épüljön. Ennek a pernek a folyományaként a Fővárosi Bíróság 1999. június 21-én hozott végzésében ideiglenesen felfüggesztette a lakótelep mellett található csomópont építését, amíg a végső bírósági döntés meg nem születik.
A Káposztásmegyeri Környezetvédők Köre Egyesület, a Levegő Munkacsoport és az ETK Bankfigyelő Munkacsoport több demonstrációt szervezett a KHVM székháza előtt, követelve az építkezés leállítását. Az építkezés a bírósági határozat és a lakossági tiltakozás ellenére folytatódott, majd 1999 októberében a szakaszt átadták a forgalomnak. A csomópont és a felüljáró már ott magasodik a Káposztásmegyer II. sz. lakóteleptől pár száz méterre.
Az M0 autóút északi szakaszának építése részben az Európai Beruházási Bank által nyújtott hitelből történik. A Káposztásmegyeri Környezetvédők Köre Egyesület, a Levegő Munkacsoport, az ETK Bankfigyelő Munkacsoport az amerikai Institute for Transportation and Development Policy-val együtt 1998 októberében levélben fordult Sit Brian Unwinhoz, az EIB elnökéhez, hogy az EIB függessze fel a beruházásra adott kölcsön folyósítását, amíg nem születik meg a végső bírósági döntés.
Az EIB elnöke visszautasította a kérést, arra hivatkozva, hogy a Bankot nem terheli felelősség az ügyben, a kölcsönért folyamodó félhez kell fordulnia a társadalmi szervezeteknek, ha bármilyen kifogásolnivalójuk van. A Munkacsoport az EIB tagjaival többször személyesen is találkozott, rákérdezve a beruházás körülményeire, és felülvizsgálatára, ám mindenütt azt a választ kapta, hogy a Bank nem felelős a beruházással kapcsolatos problémákért. A Bank képviselője az építkezés területén járva saját bevallása szerint nem észlelte a lakossági tiltakozás, a törvénytelenségek nyomait. Új információ volt számukra, hogy a beruházással kapcsolatosan jogi problémák felmerültek, de nem kívánták felülvizsgálni a kölcsönszerződést. Az ETK Bankfigyelő Munkacsoport ezek után az említett szervezetek közreműködésével a European Environmental Bureau-n mint EU-ban székelő szervezeten keresztül az Európai Ombudsmanhoz fordult az EIB - mint EU intézmény - eljárása ellen tiltakozva.
Az Ombudsman többszörös levélváltás után felkérte az EIB elnökét 1999 nyarán, hogy juttasson el hozzá egy részletesebb dokumentum anyagot és indoklást a beruházásról - miután nem elégedett meg az előző válaszokkal - határidőként 1999. szeptember 30-át megjelölve. Az EIB visszautasította az együttműködést, így az Ombudsman legvégső határidőként 1999. December 31-ét jelölte meg a válaszadásra.