1945. A Világbank (WB) és az IMF Alapokmánya hatályba lép. A Világbank a háború utáni újépítéseket hivatott finanszírozni, hamarosan azonban a fejlődő országok szükségleteinek kielégítését tűzi ki új célul. Az IMF azt a missziót vállalja fel, hogy rövidtávú pénzbeli segélyt biztosít a valutaárfolyamok stabilizálására. Az IMF alapszabályzata kiköti, hogy a multilaterális kereskedelmi és beruházási rendszer (a stabil, konvertibilis valutaárfolyamokkal együtt) a teljes foglalkoztatottságra és a progresszív adóztatásra való törekvést, valamint a jóléti kapitalizmus további célkitűzéseit hivatott kiegészíteni.
1946. Megtartják a Világbank és az IMF alakuló ülését.
1947. Hollandia világbanki kölcsönöket kap 195 millió dollár értékben, ami megfigyelők szerint lehetővé teszi, hogy a holland kormány átcsoportosítson közpénzeket az Indonéziában dúló gyarmati háború támogatására, elfojtva Indonézia függetlenségi törekvéseit.
1956. A Világbank megalakítja a Nemzetközi Pénzügyi Társaságot (IFC) a magánvállalatokkal való közös beruházások ösztönzésére.
1960. A Világbank részeként megalakul a Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA), amely a legszegényebb nemzeteknek nyújt alacsony kamatú kölcsönöket. A Harmadik Világ kormányai ezt ellenzik, mivel ők egy külön intézmény létrehozását akarták.
1964. A Világbank hitelt ad a thaiföldi Bhumibol hidroelektronikus gáthoz, erőszakkal áttelepítve ezzel több, mint 3000 embert, akik 1999-ben még mindig nem kaptak megfelelő kárpótlást.
1964. A katonai puccsot követően a Világbank az országnak nyújtott hitel összegének növelése mellett dönt. 1970-ig mintegy 500 millió dollár hitelt kapott Brazília a Világbanktól, ellenben a korábbi, demokratikusan választott Goulart-kormánynak nem hitelezett a Bank.
1968. A Világbank elfogadja a Malajziának nyújtandó első hitelt, s ezt később több hitel követi, összesen 152 millió dollár értékben, a vidékfejlesztési hivatal részére. A kölcsönökkel több ezer hektár trópusi esőerdő kiirtásához járul hozzá a Bank, hogy a felszabaduló területeken piacra termeljenek. Malajzia erdeinek 6,5%-át veszíti el.
1969. A Világbank megkezdi az Indonéz Transzmigrációs Program segélyezését, amelynek keretében végül több, mint fél milliárd dollárt költ arra, hogy jávai parasztok millióit távoli és ritkábban lakott szigetekre - tbk. Irian Jaya szigetére (Nyugat-Pápua) - költöztesse. A terv pusztító hatással van az erdőkre, és több bennszülött közösség megélhetését veszélyezteti, komoly környezeti károkat okozva, és az emberi jogokat megsértve. 1988-ban a Világbank végül beismeri, hogy az átköltöztetésre adott kölcsön rossz ötlet volt, és a hitelprogramot leállítják.
1970. Az első év, hogy a Világbanknak több pénze van törlesztésekből, mint amennyit új kölcsönökbe kihelyez.
1971. Az első világbanki kölcsön környezetszennyezés ellenőrzésére - 15 millió dollár Brazíliának a sao paoloi folyószennyeződésre.
1972. Romániában a Ceaucescu-diktatúra jelentős világbanki hitelt kap, s a Bank munkatársai elismerik a román kormányt, mint amely "a román népet a haladás útján vezeti". 1982-re Románia a Világbank egyik legnagyobb hitelfelvevője, 2,4 milliárd dollár összegű kölcsönnel. A diktatúra pénzügyi botrányok és az emberi jogok sárbatiprása közepette bukott meg a század végén.
1973. Chilében a Pinochet-diktatúra tekintélyes összegű támogatást kap a Világbanktól, miután megbuktatta az Allende-kormányt, amely azelőtt sikertelenül folyamodott a Világbankhoz kölcsönért.
1973. Ruanda megkapja az első hitelt mezőgazdasági és állattenyésztési projektjeihez. A pénzt a hutu többségű kormány arra használja, hogy a kisebbségben élő tutsi és hima törzsektől területeket foglaljon el. A Világbank ezzel közvetlenül hozzájárul az etnikai konfliktus súlyosbodásához és az emberi jogok aláaknázásához.
1974. Az Amerikai Kongresszus nyomására a Világbank felállítja a a régi projektek kivitelezését felülvizsgáló Működés-értékelési Részleget (OED). Az OED első elnöke számtalanszor lemondásával fenyeget, így tiltakozva az ellen, hogy a munkatársak beleavatkozzanak a projektek független kiértékelésébe.
1975. Megalakul az IMF Ideiglenes Bizottsága és az IMF - Világbank Közös Fejlesztési Bizottsága.
1976. Pakisztánban a Tarbeta-gátra adott Világbank kölcsön miatt 300.000 ember válik hajléktalanná.
1978. A Világbank 451 millió dollárt ad Indiának a Felső-Krishna-gátakra, amely India egyik legszegényebb régiójában 220.000 ember erőszakos kitelepítéséhez vezet. Becslések szerint az első 100.000 kitelepített embernek 50 %-kal csökkent a jövedelme.
1978. Elkészült a Világbank első Világfejlesztési Jelentése, amely a gazdasági növekedés gyorsításának és a szegénység enyhítésének témáját veti fel.
1978. A Világbank ügyvezető igazgatói először vizsgálják felül a környezetvédelmi alapelveket és ezek gyakorlati alkalmazását, ezzel új igazgatási tervet érvényesítve, amely a világbanki projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatát célozza.
1979. McNamara, a Világbank elnöke egyik beszédében "struktúraváltási kölcsönt" javasol az UNCTAD tárgyaláson Manilában.
1979. A Világbank először ad hitelt Argentínának (ezt később még két hitel követi) az Argentína és Paraguay között a Parana folyóra tervezett Yacetra hidroelektronikus gát építésére. A hitel összege végül több, mint 1 milliárd dollárt tesz ki. Az első kölcsön idején mindkét országban diktatúra uralkodott, és a pénzt még az építkezés megkezdése előtt "elköltötték". Az építkezés 15 éven keresztül folyt, több, mint 50.000 ember kényszerű áttelepítésével - megfelelő kárpótlás nélkül. A projektet - amely végül 8 milliárd dollárral lépte túl a költségvetést - annyira behálózta a korrupció, hogy Argentína akkori miniszterelnöke, Menem, a Yacetra-gátat a "korrupció emlékművének" nevezte. A projekttel kapcsolatos panasz 1996-ban került a Független Vizsgálóbizottság elé.
1979. A Világbank csendben elveti a fülöp-szigeteki Chico folyóra tervezett négy hidroelektronikus gát projektjét, amelynek következtében 100.000, a bontac és a kalinga törzsekhez tartozó embert telepítettek volna ki. A tervet felügyelő csoportra irányuló katonai támadások és az érintett lakosság polgári rendbontása - tömeges tüntetések, buldózer elé fekvő emberek - 1981-ben arra késztették Virata miniszterelnököt, hogy beleegyezzen: "az eredetileg tervezett négy gát közül az egyik nem fog megépülni, mert az emberek ellenzik." Ezen tapasztalat hatására a Világbank először teszi belső vizsgálat tárgyává a fejlesztési projektek által veszélyeztetett törzsi kisebbségekre vonatkozó alapelveit.
1979. A Világbank hitelt nyújt Brazíliának a Sobradinho-gát megépítéséhez annak ellenére, hogy a hadseregnek a kényszer-áttelepítések során történő bevetését tüntetők tömegei ellenzik.
1980. Törökország az első, amely a Világbank Struktúraváltási Programja keretében kölcsönt kap.
1980. A Világbank megalkotja első a kényszer-áttelepítési irányelvét, amelyben kötelezi a kölcsönt felvevő országokat, hogy készítsenek áttelepítési terveket, amelyek biztosítják az áttelepített emberek gazdasági rehabilitációját.
1981. A Világbank megkezdi az összesen 443,4 millió dolláros, 1983-ig folyósított kölcsön juttatását a Polonoreste Projekthez a brazíliai Amazonasba. A kölcsön útépítést finanszíroz, amely jelentős erdőterületek kipusztításához és a bennszülött lakosság kiirtásához vezet. Ennek hatására fogalmazza meg a Világbank első Irányelveit a Törzsi Közösségek és Gazdasági Fejlődés Viszonyáról, s részint ennek köszönhető a Környezetvédelmi Osztály megalakítása is.
1981. A Világbank Nemzetközi Pénzügyi Társasága (IFC) 8 millió dollár kölcsönt ad a brazil Cobrape vállalatnak, melyben részvénye van, egy öntözéses rizstermesztési projekt kivitelezéséhez. 1984-től kezdődően több, mint 100 kistermelő család áll ellen a kényszerítéseknek és a bírósági intézkedéseknek, amelyekkel el akarják űzni őket a földjükről, hogy majd a projekt céljaira használják fel azokat a területeket. 1987-ben a gazdák megbíznak egy ügyészt, hogy emeljen vádat a vállalat ellen, amiért fegyvereseket küldött a gazdák megverésére, elpusztította termőföldjeiket és vagyonukat, és arra kényszerítette őket, hogy írják alá földjük eladását. 1986-ban a Comissao Pastoral Da Terra Civil Szervezet figyelmezteti az IFC-t az emberi jogok sorozatos meggyalázásáról, az IFC mégsem lép kapcsolatba sem az ügyésszel, sem az áldozatokkal. 1992-ben az IFC csendben kivonja magát a projektből, miután 4 millió dollárt fektetett bele.
1982. Brazília részére 308 millió dolláros hitelt fogad el a Világbank a Para állambeli Carajas bányából történő vaskinyerés támogatására, egy 780 km hosszú vasútvonal és egy tengerparti kikötő építésére. A projekt 30000 km2 esőerdő kipusztítását okozza.
1982. A Világbank kivonul a thaiföldi Nam Choam-gát finanszírozásából, melyre 70 millió dollárt fordított, miután a thai kormány úgy dönt, hogy környezeti és szociális hatásvizsgálatot végeztet.
1982. 187 millió dollárt szavaz meg a Világbank az indiai Subernarekha-gát építésére annak ellenére, hogy a rendőrség brutálisan leverte a 68000 ember áttelepítése elleni demonstrációt és 5 tüntetőt halálosan megsebesített. 1991-ben két ember veszti életét, amikor a víztározó váratlanul elkezd megtelni. 1993-ban a Bank elveti a Subernarekha projektet.
1983. Az Amerikai Egyesült Államokban a Kongresszus előtti két napos meghallgatással kezdetét veszi egy civil szervezet kampánya a Világbank ellen, amiért az nem vállal felelősséget tevékenységének társadalmi és környezeti hatásaiért. 1990-re az adományozó országok civil szervezetei együtt dolgoznak a kölcsönző országok civil szervezeteinek munkatársaival, hogy a kormányoknál és a Világbanknál jelentős reformokért lobbizzanak.
1984. 24 millió dollárt hitelez a Világbank Ghána részére egy olyan erdészeti projektre, amely jelentős mértékben növeli az export célú trópusi fakitermelést. 1987-ben az éves fakitermelés volumene 80 %-kal nő, tovább zsugorítva Ghána egyre csökkenő természetes erdejét.
1984. Jamaicában lázadás tör ki Világbank és a Valutaalap szektorátalakítási hitelei feltételeként bevezetett üzemanyagár-emelés miatt.
1985. Indonézia 156 millió dolláros hitelt kap a Kendung Ombo gát megépítésére a Világbanktól. A földjéről erőszakkal kitelepített 22.000 ember nagy részét távolabbi szigeteken fekvő áttelepítési helyekre száműzik. 1989-ben a víztározót elkezdik feltölteni annak ellenére, hogy mintegy 5.000 ember nem volt hajlandó elhagyni a földjét.
1985. Bolíviában tizenöt napos sztrájk és lázadás tör ki az élelmiszer- és benzinárak emelése miatt, amelyet a Világbank és az IMF által tervezett és finanszírozott struktúraváltási intézkedések követeltek meg.
1985. Világbank-hitel Indiának a Narmada-völgyben levő Sardar Sarovar gátakhoz, amely miatt kb. 200.000 ember veszti el otthonát. Ez tömeges tüntetéseket és évekig tartó hazai bírósági tárgyalásokat eredményez, s végül első ízben vezet egy világbanki projekt Független Vizsgálatához (Morse Bizottság).
1986. Az IMF létrehozza a Struktúraváltási Segítségnyújtást, hogy kedvező feltételekkel támogatást nyújtson az alacsony jövedelmű fejlődő országoknak.
1986. Zambiában lázadás tör ki a vörösréz bányavárosokban, amit az alapvető élelmiszerek árának 120%-os emelése idéz elő. Kaunda elnök kijelenti, hogy az IMF és a Világbank struktúraváltási feltételi "elfogadhatatlanok".
1986. Barber Conable, a Világbank elnöke megalkotja a magas rangú banki alkalmazottakból álló, "Szegénységgel Foglalkozó Munkacsoportot", hogy az felügyelje az aktuális tevékenységeket, és új terveket javasoljon a szegénység megoldására.
1988. A Világbank megalakítja a Multilaterális Beruházási Garancia Ügynökséget (MIGA), amely politikai kockázatbiztosítást nyújt a fejlődő országokban beruházó multinacionális vállalatoknak.
1989. Barber Conable, a Világbank elnöke intézményesíti a Világbank első komoly környezetvédelmi programját, amelynek eredményeképpen szisztematikusan megvizsgálják a projektek lehetséges környezeti hatásait. 1989-től 1993 közepéig kb. 300 tervet világítanak át.
1989. Hatályba lép az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési és Finanszírozási Törvénye, amely mindaddig megtiltja a Világbank és a nemzetközi pénzintézetek USA-t képviselő ügyvezető igazgatóinak, hogy megszavazzanak egy projektjavaslatot, amíg arról Környezeti Hatásvizsgálat (EIA) nem készült és az nem került az Igazgatótanács elé 120 nappal a kölcsön megvitatása előtt. A "Pelosi-féle módosításként" ismert rendelkezés arra utasítja Egyesült Államokat a nemzetközi pénzintézetekben képviselő ügyvezető igazgatókat, hogy támogassák, hogy a kölcsönt felvevő országokban tegyék nyilvánossá a környezeti hatásvizsgálatokat.
1989. Venezuelában több, mint 300 ember hal meg azokban a lázadásokban, amelyek az üzemanyagárak és a tömegközlekedés díjainak felemelése miatt tört ki. Az áremelésre azért volt szükség, mert a Világbank és az IMF struktúraváltási kölcsön feltételeinek kielégítésére át kellet szervezni a gazdaságot.
1989. Az Egyesült Államok Kongresszusa a civil szervezetek sürgetésére először fogad el az IMF reformjára irányuló törvényt, arra kötelezve ügyvezető igazgatóját, hogy ösztönözze a Valutaalapot az átláthatóságot és a felelősségre vonhatóságot biztosító intézkedések meghozatalára, beleértve egy független értékelő egység létrehozását, és az IMF struktúraváltási programjához kapcsolódó, kulcsfontosságú dokumentumainak nyilvános hozzáférhetőségét.
1989. A Világbank és az IMF Igazgatótanácsa együttműködési megállapodást írnak alá. Ezen megállapodás memoranduma soha nem került nyilvánosságra.
1989. A Világbank először teremt adósságcsökkentési lehetőséget az IFC országai számára azzal a céllal, hogy enyhítsen a legszegényebb országok külkereskedelmi adósságterhén.
1990. A Világbank elfogadja a szegénység csökkentés "átfogó célját".
1990. Az 1989-es, Tienanmen-téri mészárlást követő nyolc hónapos kihagyás után a Világbank folytatja a hitelfolyósítást Kínának.
1990. Bár számos belső tanulmány kimutatta, hogy a hatásfok növelése az energiához jutás legolcsóbb módja, 1980-tól 1990-ig a Világbank energiaszektorba irányított hiteleinek kevesebb, mint 1 %-át juttatják végfelhasználói hatékonyságra és takarékosságra. 1981-től 1990-ig a több, mint 35 milliárd dollárból, amelyet a Világbank vízügyi tervekbe fektetett be, csupán 0,4%-ot fordítottak kisarányú öntözésre, 0,6%-ot vízgyűjtő medencére, és 2,3%-ot takarékosságra, azon széles körben elterjedt felismerés ellenére, hogy a kis arányú befektetések alacsonyabb költségvonzattal képesek kielégíteni az emberek igényeit. Egy, a Ford Alapítvány által készített tanulmány úgy találja, hogy a Világbank "a gigantizmussal lépett házasságra".
1991. A Világbank kénytelen új Alapelvet elfogadni a Környezeti Hatásvizsgálatról, amely már a projekt korai szakaszában nyilvános konzultációra és az alternatívák megfontolására kötelezi a Bankot.
1991. A hondurasi elektromos művek szakszervezete sztrájkba lép a kormány azon egyezménye ellen, amely a Világbank és az IMF struktúraváltási programja részeként a vállalat privatizálását és munkaerő számának csökkentését mondja ki. Három hónap alatt több, mint 700 munkást bocsátanak el, ami a szakszervezet feloszlatásához vezet.
1991. A Világbank 110 millió dollárt ad Lesothónak a Felföldi Vízprojekthez, bár az szegény pásztorok és gazdák kilakoltatásával és veszélyeztetett fajok kihalásával járna. Helyi csoportok ellenzik a projektet, hiszen az az értékes vizet elvezetné Dél-Afrikába. A kölcsönhöz burjánzó korrupció kapcsolódik, s ennek kivizsgálása mindmáig tart.
1991. A Világbank nem támogatja a mexikói San Juan Tetelcingo-gát megépítését, mivel a nemzeti kormány a lakossági tiltakozások nyomására visszavonta a projektet. Az építkezés 28.000 bennszülött áttelepítésével és egy jelentős, Kr.e. 1400-ból származó régészeti lelőhely elárasztásával járt volna.
1991. A Világbank - a nyilvános tiltakozások ellenére - megkezdi a hitelfolyósítást Thaiföldnek a Pak Mun-gáthoz, amely gyengíti a Mekong folyó ökológiai rendszerét. Az ellenállás a mai napig is tart; a helybéli érintettek kártérítést és a károk helyreállítását követelik a Világbanktól.
1991. A Világbank megkezdi éves szemléjének, "A Világbank és a környezet" című munkájának kiadását.
1992. A két éve tartó helyi és nemzetközi ellenállás és egy függőben lévő bírósági tárgyalás ellenére az IFC 124, 9 millió dollárt hagy jóvá Chile részére a Pangue-gát felépítéséhez a Bio Bio folyón. 1993-ban hét pehuenche közösség gyűlésén - amelyet "a chilei bennszülöttek földjének és kulturális identitásának védelmére tett szimbolikus cselekedetként" jellemeztek - 2000-nél is többen ellenzik a gát megépítését.
1992. Lewis Preston, a Bank elnöke felkéri legfőbb tanácsadóját, Willi Wapenhans alelnököt, hogy értékelje a Világbank projektjeinek minőségét. Wapenhans megállapítja, hogy a világbanki kölcsönök pénzügyi feltételeinek 78%-a nem teljesül.
1992. A Morse Bizottság kiadja a Sardar Sarovar Projektról szóló Független Jelentést, amelyben gyakorlatilag elítéli a Világbank összes lépését az indiai Narmada-gát projektben, s azt a vádat emeli a Bank ellen, hogy eszközeiben "durva kötelességmulasztás" volt.
1993. A Világbank Belső Értékelése a projektek 37%-át saját pénzügyi követelményszintjéhez mérten elégtelennek ítéli. Más belső jelentések bevallják, hogy több, mint 2 millió embert kellett erőszakkal áttelepíteni, csak hogy a Világbank finanszírozta projekteket végre tudják hajtani.
1993. A Világbank végre beleegyezik egy Független Vizsgálóbizottság felállításába, amelynek joga van kivizsgálni olyan közösségek vagy lakosok által tett panaszokat, akiknek ártottak a projektek, valamint meghatározni, vajon a Világbank nem szegte-e meg eljárási rendjét és alapelveit a projekt tervezése, értékelése és megvalósítása során.
1993. Kína 3, 17 milliárd dollárnyi kölcsönnel egy év alatt a Világbank egyik legnagyobb hitelfelvevőjévé válik, míg továbbra is sárba tiporják az emberi jogokat.
1993. A Világbanknak kb. 200 speciális környezetvédelmi munkatársa van - ez az eddigi legmagasabb létszám -, míg 500 Világbank munkatárs vesz részt környezetvédelmi képzésen . Felállítják az első környezetvédelmileg fenntartható fejlődéssel foglalkozó alelnöki hivatalt, amely a környezetvédelmi, a mezőgazdasági, a városfejlesztési és a közlekedési osztályok fölött áll.
1993. Ecuadorban a helyi társadalmi szervezetek tiltakozásának köszönhetően nem valósul meg egy 2,5 millió dolláros erdősítési projekt, amely egy független vizsgálat szerint súlyosan káros hatással lett volna a biodiverzitásra, és sértette volna a bennszülött lakosság jogait.
1994. Szlovákiában egy 90 millió dolláros erdészeti projektet készít elő a Világbank, mely a kereskedelmi célú fakitermelés mértékének megkétszerezését célozta volna. Néhány hónappal később a Bank eláll a támogatástól a széles körű társadalmi tiltakozás és társadalmi szervezetek nemzetközi érdekképviseleti tevékenysége hatására.
1994. A Világbank Vizsgálóbizottságához beérkezik az első panasz a nepáli Arun III-gáttal kapcsolatban a nepáli civil szervezetek panasza alapján.
1994. Ecuadorban a Struktúraváltási Program (SAP)- amelyet a Világbank és az Amerikai Fejlesztési Bank közösen finanszíroz - a helyi bennszülöttek felkeléséhez vezet a tervezett új Mezőgazdaság-fejlesztési Törvény miatt. A Világbank - számos igazgató nyomására belegyezik egy új, a helyi lakosság által tervezett projektbe, amely a bennszülött közösségeket támogató gazdasági tevékenységre irányul- az első alkalom, hogy egy ilyen kezdeményezést támogatnak.
1994. A Világbank jóváhagy egy 44 millió dolláros kölcsönt Fehéroroszországnak a faexport támogatására, bár a kormány környezetvédelmi stratégiájának megalkotása 1997-ig nem várható. A fehérorosz erdők kb. 20%-a a csernobili robbanás után kiterjedt atomfelhő által szennyezett területen található, így a radioaktív fűrészpor veszélyeztetheti a munkások egészségét.
1994. Az indiai Narmada-völgyben és a világszerte folyó állandó tüntetések miatt India kérésére a Világbank letesz a Narmada Sardar gát megépítéséről, érvényesítve ezzel a független Morse Bizottság megállapításait. A Világbank munkatársai beismerik, hogy "tagadhatatlanul sárba tiporták az emberi jogokat", amikor nem követték az áttelepítési politikát. India kormánya és két tartomány kormánya azonban továbbra is áthágja a Világbank áttelepítési politikáját és a hitelszerződés kikötéseit.
1994. Az 1947 óta a Bank munkatársai által javasolt 6000-nél is több hitel közül egyetlen egyet sem utasított vissza a Bank Igazgatótanácsa.
1994. Az Egyesült Államok Kongresszusa visszatartja a többség jóváhagyását az IMF Bővített Szerkezetváltási Segélynyújtásához (ESAF), míg az IMF bele nem egyezik abba, hogy az előzőleg titkosított dokumentumokat nyilvánosságra hozzák.
1994. A Világbank egy Nyilvános Tájékoztatási Központot (PIC) hoz létre Washington D.C.-ben.
1995. Panasz érkezett a Vizsgálóbizottsághoz a Planafloro Projekttel (Rondonia Természetes Erőforrás Menedzsment Projekt) kapcsolatban. Bár a Bizottság kivizsgálást javasol, ezt az Igazgatótanács, mely csak a Menedzsment "intézkedési tervével" ért egyet, elutasítja. A Vezetés választ ad a panasz néhány részére, míg a Bizottságnak csak 6, ill. 18 hónap elteltével teszi lehetővé a projekt felülvizsgálatát. A Bizottság későbbi vizsgálata megállapítja, hogy "folytatták minden idők legnagyobb erdőpusztítását, az illegális fakitermelést és letelepedést védett területeken." Azt is megállapította, hogy "nem sok fejlődés történt a bennszülöttek egészségének javítását célzó projekt megvalósításában."
1995. A Világbank az új Független Vizsgálóbizottság kritikus megállapításaira építve egyetért a nepáli Arun-gát finanszírozásának visszavonásával. Wolfensohn, a Világbank elnöke beismeri, hogy az Arun-gát nem az a fejlesztési projekt, amelyre Nepálnak leginkább szüksége van, és megígéri, hogy a civil szervezetek által javasolt alternatívák támogatására fog törekedni.
1995. Pápua Új-Guineában a Világbank és az IMF Struktúraváltási Programja miatt lázadás tör ki, amelyben végül három, rendőrök által megsebesített ember hal meg különböző összecsapásokban. A SAP feltételei Pápua Új-Guinea gazdaságát további multinacionális vállalatok kizsákmányolásának tennék ki.
1995. Az oroszországi Komiban olajszennyezés pusztít, mivel az IFC támogatta olajtermelési projektben (Polar Lights) egy régi, szivárgó csövet használtak, amely eltörött. A szennyezés hatalmas rombolást végez a természetben. Ennek eredményeképpen a Világbank és az EBRD kölcsönt ad a helyrehozatalra, de mivel azt nem végezték el rendesen, ezért a nagyarányú környezeti pusztítás tovább folytatódik.
1995. A Világbank Vizsgálóbizottsága elutasítja a vizsgálati kérelmet az IFC finanszírozású chilei Bio Bio Pangue gát projektje ügyében, mert szerinte nincs hatásköre IFC projektek vizsgálatára; joghézag a Független Vizsgáló Bizottság szabályzatában a civil szervezetek szemszögéből. Wolfensohn, a Világbank elnöke független felügyelőt jelöl ki, akinek a jelentése súlyosan elmarasztalja IFC-t, ám megcenzúrázzák, mielőtt nyilvánosságra hoznák. A jelentés többek között megjegyzi, hogy kulcsfontosságú dokumentumokat nem adtak át az IFC Igazgatótanácsának, és hogy "a projekt jóváhagyásának folyamatában a döntés-előkészítés dokumentumai gyakran nem tükrözik hitelesen és pontosan az azok alapjául szolgáló környezettanulmányok megállapításait."
1996. A Világbank elfogadja, hogy "biztonsági alapelvei" jogerősek, amely azt jelenti, hogy köteles biztosítani azt, hogy tevékenységei megfelelnek ezeknek az irányelveknek, és hogy az alapelvek megsértése okot adhat egy panasz benyújtására a Vizsgálóbizottsághoz.
1996. Guatemalában a civil szervezetek értesülnek arról és nyilvánosságra hozzák, hogy 1981-ben maya achi indiánok százai estek mészárlás áldozatául, amikor nem voltak hajlandóak elhagyni a területüket, és átadni azt a Világbank által finanszírozott Chixoy-gát megépítése céljára. 2000-ben a Guatemalai Történelmi Igazság Bizottsága ezt az eseményt népirtásnak minősítette. Az áldozatok hozzátartozói azóta sem kaptak kártérítést.
1996. Az IMF kísérletképpen ad hoc külső vizsgálatot kezdeményez: ez a legelső alkalom, hogy beleegyezik egy külső vizsgálati folyamatba, miután a Whittome Jelentés kritizálja az IMF-et, amiért nem tudta megjósolni a mexikói peso-válságot az ország 1994-es gazdasági értékelésében. Az eredeti tanulmányban ugyan szerepel figyelmeztetés a közelgő krízishelyzetre, de a mexikói kormány meggyőzte az IMF munkatársait, hogy finomítsanak az analízis hangvételén.
1996. A Világbank Vizsgálóbizottságához panasz érkezik a bangladesi Jamuna-híd Projekttel kapcsolatban, de még mielőtt a vizsgálat elkezdődhetne, a Világbank Menedzsmentje kedvező választ ad a követelésre, és a projektet módosítják.
1996. A Világbank Vizsgálóbizottságához panaszt nyújtanak be az argentínai és paraguayi Yacyreta Hidroelektronikai Projekt miatt. A Bizottság teljes körű vizsgálatot javasol, de a Világbank Igazgatótanácsa ezt részben meggátolja. A Bizottság által tett végső jelentés kirívó intézkedés-áthágásokat ró fel a Világbanknak, többek között, hogy elmulasztotta kárpótolni azokat az embereket, akik elvesztették földjüket.
1996. Panasz érkezik a Világbank Vizsgálóbizottságához a bangladesi Jute Szektorváltási Hitel kölcsön kapcsán. A Menedzsment egyetért a követeléssel, és visszavonja a projektet, még mielőtt a Bizottság határozni tudna az ügyben.
1996. A Világbank Működés-értékelő Részlege (OED) jelenti, hogy a Szegénység Felmérés nem volt képes befolyásolni sem a hitelnyújtás prioritásait (melyeket az Országtámogatási Stratégiákban határoztak meg), sem pedig a projektek megtervezését.
1996. A Világbank Működés-értékelő Részlege (OED) jelenti, hogy a környezeti hatásvizsgálatot többnyire túl későn végezték el a projektciklus folyamán, így lényegében "nagyon kevés tanulmány befolyásolja a projekt megtervezését." Ennek eredményeképpen a nyilvános konzultáció és információközlés, amelyeket a Világbank információkiadási politikája ír elő, erőtlenek, és gyakran túl későn kerül rájuk sor a projektciklusban ahhoz, hogy hatékonyak lehessenek. "A legtöbb A kategóriás projektről szóló tanulmány elmulasztotta alaposan elemezni az alternatív terveket és technológiákat, ahogyan azt a Működési Szabályzat (OD) is előírja, és amelyek ezt megteszik, gyakran gyenge, felületes vagy könnyen félreértelmezett opciókat vizsgálnak meg."
1996. A Világbank és az IMF elindítja a Súlyosan Eladósodott Szegény Országok (HIPC) adósság-könnyítő kezdeményezését, amelyet a világ civil szervezetei elítélnek, mivel az az adósság elengedését az IMF struktúraváltási programjaihoz és feltételrendszeréhez köti. Amint az kiderül, a HIPC kezdeményezés gyakorlatilag egyik szegény ország adósságterhét sem csökkenti, és néhány esetben a visszafizetendő adósság növelését eredményezi.
1997. Wolfensohn, a Világbank elnöke bevezeti a "Stratégiai Megállapodást", hogy az intézmény hatékonyságát fejlessze és új szociális fejlesztési kezdeményezést indítson, amely nyomán létrejön a Szociális Fejlesztési Osztály. 1998-ban kb. 120 szociális tanulmány készült, összevetve azzal a nagyjából 100-zal, amely a megelőző három év alatt készült. Ezen kívül a Világbank keveset tud felmutatni a három év fejlesztési kezdeményezéseiből a ráköltött milliókon kívül. Még mindig gyakorlatlanul nyúl hozzá a szociális problémákhoz, legyen szó akár projekthitelekről, akár struktúraváltási kölcsönökről.
1997. A Világbank Vizsgáló Bizottsága fogadja a brazil Itaparica Áttelepítési és Öntözési Projektről tett panaszt, amely a Világbank történetének legköltségesebb áttelepítési projektje: kb. 63.000 dollárt utaltak ki családonként, amely majdnem mind eltűnt a korrupcióban. A Bizottság az ügy teljes körű kivizsgálását javasolja, de az Igazgatótanács ezt visszautasítja (az országok 52%-nyi részesedéssel a kivizsgálás ellen, 48% mellette szavazott), tökéletesen megkerülve így a Bizottságot. A Menedzsment egy külön Intézkedési Tervet javasol, amely részben válaszol az ügyre; ezt az Igazgatótanács jóváhagyja.
1997. A Világbank Vizsgálóbizottságához panasz érkezik az indiai Singrauli NTPC Áramfejlesztési Projekt ügyében. A Bizottság az ügy teljes körű kivizsgálását javasolja, de az Igazgatótanács egy íróasztal-tanulmánnyá szűkíti le az ügyet Washington DC-ben, ugyanakkor jóváhagy egy Menedzsment Intézkedési Tervet néhány megnevezett hiba orvoslására. Felállítanak egy helyi megfigyelő csoportot, amely az Intézkedési Terv hatékonyságát ellenőrzi.
1998. Az IMF súlyosan belebonyolódik a globális pénzügyi válságba, mivel jótáll a thaiföldi, indonéz, koreai, orosz és brazil kormányért. A válság következtében emberek milliói veszítik el állásukat és süllyednek a szegénység szintje alá. Az Oroszországnak adott segély részben a rövid távú beruházókat segíti, akik kiviszik a pénzt az országból.
1998. A Világbank Vizsgálóbizottságához panasz érkezik az indiai Környezetvédelmi Fejlesztési Projekt ügyében. A Bizottság az ügy teljes körű kivizsgálását javasolja, de az Igazgatótanács ezt visszautasítja, és csak azt követeli a Menedzsmenttől, hogy hat hónapon belül állítsanak ki egy jelentést azokról a lépésekről, amelyek a problémák orvoslására történtek.
1998. Panasz a Világbank Vizsgálóbizottságához a nigériai Lagos Csatornázási és Közegészségügyi Projekt ügyében. Mivel a Menedzsment azonnali lépéseket tesz az érintettek kárpótlásában, a Bizottság soha nem vizsgálta ki az ügyet.
1998. Brazíliában az IMF programja a szociális kiadások súlyos csökkentéséhez vezet, amit a civil társadalom kemény kritikával illet.
1998. A kirgizisztáni Kumtor aranybányában, melyet 1995-ben az IFC is finanszírozott, súlyos ciánszennyezés történik. A baleset következtében csaknem két tonna cianid kerül a Barskoon folyóba. A folyó az Issyk-Kul tóba ömlik, amely az ország legnagyobb tava és legfőbb turisztikai központja, valamint a helyi lakosság egyetlen ivó- és öntözővízforrása. Az IFC által megkövetelt regionális veszélyelhárítási terv cianidszennyezés esetére csak "papír-terv" volt: nem működött; az érintett emberek nem részesültek megfelelő kárpótlásban.
1999. Beismerve a HIPC kezdeményezés bukását, amely a legszegényebb országok adósságait volt hivatott csökkenteni, a G7 kormányai elfogadják a "bővített HIPC" keretprogramot, hogy felgyorsítsák az adósságcsökkentést.
1999. A Világbank Éves Jelentése a Fejlesztés Hatékonyságáról (ARDE), amely a működés eredményességét tanulmányozza, beismeri, hogy a projektek "fenntarthatósági" rátája 50% alatt van, ami azt jelenti, hogy a belőlük származó haszon nem tartós. Az ARDE rámutat a Világbank szegénységcsökkentő eszközeinek nem megfelelő mivoltára is, megjegyezve, hogy Országtámogatási Stratégiáinak csak kb. 20%-a fókuszál a jogegyenlőségre és az elosztásra, illetve, hogy a szegénységről szóló tanulmányok nem mutatnak rá a szegénység és makrogazdaság-politika (pl. kereskedelem és árfolyam-politika) közötti kapcsolatra.
1999. Az IMF kijelenti, hogy programjának fő pontja a szegénység csökkentése lesz. Ennek eredményeképpen az IMF-nek és a Világbanknak közösen kell jóváhagynia az országok nemzeti fejlesztési stratégiáját, ahogy ez a Szegénységcsökkentő Stratégiák Tanulmányában (PRSP) bennfoglaltatik.
1999. 15,3 milliárd dollár, vagyis a Világbank kölcsöneinek kb. 53%-a megy struktúra- vagy szektorátalakítási programokra, melyekre nem vonatkoznak a környezeti hatásvizsgálat követelményei és a biztonsági intézkedések sem.
1999. A Világbank Vizsgálóbizottságához panasz érkezik a kenyai Viktória-tó Környezeti Menedzsment Projekttel kapcsolatban (B rész), azt állítva, hogy projekt veszélyezteti a falusiak megélhetését, valamint nem készült megfelelő EIA (Környezeti Hatástanulmány), és nem került sor konzultációra. A projektet az IDA és a GEF Alap közösen finanszírozza. A Bizottság az ügy kivizsgálását javasolja, amivel az Igazgatótanács 2000. májusában egyetért.
1999. A Világbank Vizsgálóbizottságához panaszt nyújtanak be a Nyugat-Kínai Szegénységcsökkentő Projekt ellen, amelynek keretében 40 millió dollár kölcsönt adott volna a Bank kb. 58.000 han kínai áttelepítésére a Tibeti-fennsíkra, sok ezer főnyi tradicionálisan tibeti nomád lakosság eltávolításával. A Bizottság az ügy teljes körű kivizsgálását javasolja, amit az Igazgatótanács jóváhagy.
2000. Miután az Igazgatótanács áttanulmányozta Vizsgálóbizottságnak a Nyugat-Kínai Szegénységcsökkentő Projektről megsemmisítő kritikával megírt jelentését, további feltételek megszabását tartja szükségesnek, amelyeket mind Kína, mind a Menedzsment elutasít, leállítva ezzel a kölcsönt.
2000. Az IMF a World Economic Outlook-ban megjegyzi, hogy a legszegényebb és leggazdagabb országok közti szakadék egyre nagyobb: "Míg az utóbbi évtizedekben néhány fejlődő ország lenyűgöző fejlődésen ment keresztül az életszínvonal emelésében, addig túl sok ország, a világ népességének majdnem 1/5-e relatív, és néha még abszolút értelemben is visszafejlődött."
2000. A Világbank Minőségbiztosítási Csoport (QAG) tanulmánya rámutat, hogy a szociális hatás megfigyelését a világbanki projektek több, mint 50% -nál elhanyagolják, és alig fordítanak gondot a struktúraátalakítási programok szociális hatásának megfigyelésére, holott ezek a Világbank tevékenységének durván a felét teszik ki.
2000. Felismerve, hogy az ad hoc külső vizsgálatok sikertelenek voltak, az IMF beleegyezik az első Független Értékelő Egység (IEU) létrehozásába, amit még 1989-ben a civil szervezetek javasoltak.
2000. Panasz érkezik a Világbank Vizsgálóbizottságához az ecuadori Bányászatfejlesztés és Környezeti Irányítás Technikai Felügyelete Projekt miatt. A panaszosok azzal érvelnek, hogy az Intag területén történő bányászatfejlesztés akadályozza a helyi lakosságot a tradicionális mezőgazdasági és szarvasmarha-tenyésztési tevékenységében, rombolja a kulcsfontosságú természetes élőhelyeket, valamint veszélyezteti a természetvédelmi területeket, és ártalmas lehet a veszélyeztetett fajokra nézve. A Bizottság az ügy teljes körű kivizsgálását javasolja, amit a Világbank Igazgatótanácsa jóváhagy.
2000. A Világbank Multilaterális Beruházási Garancia Ügynöksége (MIGA) 26,2 millió dollárnyi értékű politikai kockázatbiztosítást hagy jóvá egy orosz vállalatnak egy 66,3 millió dollárnyi földalatti arany- és ezüstbánya bővítésére Magadan tartományában. A projektet annak ellenére hagyják jóvá, hogy az orosz környezetvédők le akarják állíttatni a Világbank működését az országban mindaddig, míg a kormány vissza nem vonja a közelmúltban hozott döntését az állami Környezetvédelmi és Erőgazdálkodási Hivatalok eltörléséről, melyek a releváns környezetvédelmi törvények betartását biztosították volna.
2000. Dél-afrikai aktivisták közlik Horst Koehlerrel, az IMF vezérigazgatójával, hogy nem látják szívesen a Valutaalapot az országban. Amikor felismerik, hogy az IMF az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején hatalmas kölcsönöket adott Dél-Afrika faji szétválasztására, felszólítják az Alapot, hogy mindezt tegye jóvá.
2000. Ecuadorban egy a szakszervezeteket, a társadalmi szervezeteket és bennszülött csoportokat tömörítő koalíció országos sztrájkkal tüntet azon gazdasági feltételek ellen, amelyeket a Világbank és az IMF állított fel a struktúraváltási kölcsön részeként. A Világbank Igazgatótanácsától az Országtámogatási Stratégiák (CAS)jóváhagyásának elhalasztását és egy új struktúraváltási kölcsönt követelnek, mivel a CAS előkészítésében nem vehettek hatékonyan részt. Így a hitel feltételeit az IMF és a Világbank alakította saját követelményei szerint: az előbbi az alapvető árucikkeknek biztosított szubvenció megvonását, míg az utóbbi a szociális szektor már így is alacsony támogatásának befagyasztását követelte.
2000. A Világbank Igazgatótanácsa jóváhagyja a Csád-Kamerun Olaj & Csővezeték Projektet a csádi, kameruni és a világ valamennyi civil szervezetének tiltakozása ellenére. A tiltakozások a környezetvédelemmel, a szegénység enyhítésével, a korrupcióval és az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket helyezik előtérbe. A civil szervezetek támogatása miatt az Igazgatótanács most először egyezik bele egy Nemzetközi Tanácsadó Testület felállításába (IAG), amely a kölcsön végrehajtását és annak számos szokatlan feltételét fogja megfigyelni.
2000. Paraguayban 48 órás sztrájkot tartanak a telefon, víz és vasúti társaságok privatizálásának terve ellen. A privatizáció annak az "egyeztetés tárgyát nem képező" intézkedéssorozatnak a része, amelyet a Világbank és az IMF követel meg, és amelynek végrehajtása nélkül a kormány nem kapja meg a Világbanktól a 400 millió dolláros kölcsönt.
2000. Nigériában a Képviselőház elfogadja azt az indítványt, amely sürgeti a szövetségi kormányt az összes IMF tartalékkölcsönnel kapcsolatos tevékenység felfüggesztésére, amíg a feltételeket nem hozzák nyilvánosságra. Az indítványt a júniusi lázadás után tették, amely amiatt tört ki, hogy egy 1 milliárd dolláros tartalékkölcsön feltételeként a háztartási tüzelőolajtól és az üzemanyagtól megvonták a támogatást.
2000. Ravi Kanbur, a Jelentés a Világ Fejlődéséről (WDR) szerzője lemond, miután a Bank Menedzsmentje több ízben a szöveg megváltoztatását követelte tőle. A Jelentés a Világ Fejlődéséről a Világbank legfőbb, évente megjelenő kiadványa. Az idei szám a szegénység csökkentésével foglalkozik, áttekintve az elmúlt évtizedek törekvéseit.