Tartalom:
Prágai ősz
Bankfigyelő kiadványok Prágára
Felhívás az IMF reformjára
A Világbank Tibet projektje
Az IMF bécsi fórumáról
M0 hírek
Csádi olaj és a Világbank
Idén szeptemberben Prága városa egy nagyszabású rendezvénynek ad otthont. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap éves közgyűlésére kerül sor a cseh fővárosban. A két nemzetközi intézmény közgyűlése már régóta jelentős, a média figyelmét felkeltő esemény, főképp ha nem Washingtonban tartják.
A vendéglátó országok igyekeznek mindent megtenni a közel tízezer fős, globális pénzügyi elitet alkotó tömeg kényelméért. 1991-ben, például, Bangkokban például az ország legdrágább középítkezése volt a közgyűlés számára készített konferenciaközpont - a bulldózerekkel eltüntetett nyomornegyedekről nem is beszélve. Ilyenkor a fogadó országnak illik jó benyomást kelteni…
Lesz-e ilyen jó benyomás Prágában is? Nem egészen biztos. A dolog kevésbé kellemes része a Világbanknak és a Valutaalapnak a pénzügyi globa-lizáció elősegítésében játszott szerepéhez kötődik.
A két intézmény próbálja a kevésbé fejlett országokat - köztük az átmeneti gazdaságúakat is - a globális gazdaság részévé tenni. Ennek a pozitív hatása megkérdőjelezhető, hisz a gazdasági játék-szabályokat nem a fejlődő országok alakítják ki és nem az ő hasznukra működik.
E mellett, hogy próbálják a globalizációt előmozdítani, számos melléfogásuk is volt ezeknek az intézményeknek ezen a téren. Ilyen például, hogy a Valutaalap nem jelezte előre az ázsiai gazdasági válság lehetőségét és a válság utáni általa ajánlott terápia csak rontott a betegeskedő ázsiai csodaországok helyzetén. Ugyanígy a kelet-európai gazdasági átmenet irányításában betöltött szerepével sem dicsekedhet a két intézmény - Oroszországban és egypár más országban is kudarcot vallottak. Ezek a bukások és hibák emberek millóinak mindennapjait nehezítik. Azonban a felelősök nem felelnek semmiért.
Így nem csoda, hogy Prágában kutyaszorítóba kerül a két intézmény.
Mind konzervatív, mind haladó oldalról kemény kritikát kapnak, amelyek az intézmények átalakítását - szélsőséges esetben eltörlését követelik.
Két fontos helyről is jönnek követelések, az Egyesült Államok törvényhozó köreiből és az utcán tiltakozók soraiból. Mert Prága valahol Seattle-re fog hasonlítani, leegyszerűsítve a problémát, bár markánsan felhívva rá a figyelmet. Szeptember 26-án és az a körüli napokban várhatóan több tízezres demonstrációk mutatják a tiltakozást a gazdasági globalizációval szemben. A figyelemfelhívás békés voltában mindenki reménykedik, de egyes megfigyelők szerint a cseh rendőrség nem biztos, hogy ezt a célt tűzte ki magának.
Az is kérdéses, hogy a két pénzügyi dinoszaurusz nyakán eljut-e az információ a fejeikhez - a világ megváltozott, s ha ők nem változtatnak, akkor kihalásra vannak ítélve.
Vajon milyen gyors a felfogásuk? Az elmúlt ötven év alapján eléggé lassú, de igazán majd Prágában láthatjuk...
A Bankfigyelő Hálózat információterjesztés és a tapasztalatok megosztása céljából rendezvényekkel és kiadványokkal készül a "prágai őszre".
Szeptember 20-22-ére tréninget szervez a két pénzügyi intézménnyel foglalkozó társadalmi szervezetek részére, melyen azok megoszthatják egymással munkájuk során szerzett tapasztalataikat.
Ezt követően, 24-27-ig kerül sor a nyilvános fórumra, mely a közvélemény tájékoztatását szolgálja, s központi témája az országok adósságának elengedése lesz. A fórum szervezésében a Jubilee 2000 mozgalom és a Föld Barátai cseh tagszervezete is részt vesz.
25-26-án filmfesztivál lesz a nemzetközi pénzintézetek projektjeinek társadalmi és természeti környezetre gyakorolt hatását bemutató filmekből. A filmek után nyilvános vitára lesz lehetőség egy-egy, az adott témában jártas szakember vezetésével.
A Bankfigyelő Hálózat két kiadványt jelentet meg a közgyűlés idejére: Egy esettanulmány-kötet a Világbank által Közép és Kelet-Európa országaiban támogatott beruházások közül ismertet néhány jellegzetest, rámutatva azok pozitív és negatív hatásaira. A Polgári Kalauz a Világbank-csoport működési alapelveit ismerteti, így nyújtva segítséget a társadalmi szervezeteknek és egyéneknek érdekeik érvényesítésében. A nyomtatott publikációkon kívül egy CD-t is összeállít a Bankfigyelő a Világbankkal és a Valutaalappal kapcsolatos háttéranyagokból.
2000 szeptemberében a Valutaalap a csehországi Prágában tartja éves közgyűlését. Ez lesz az első közgyűlés, amelyet a volt szovjet blokk egyik tagállamában rendeznek. Elsősorban a közelgő esemény tükrében Közép és Kelet-Európa és a Független Államok Közössége (FÁK) társadalmi szervezetei különös figyelemmel fordultak az IMF politikáinak és programjainak Közép és Kelet-Európára, a FÁK-ra és a világ többi részére gyakorolt hatásai felé.
Az IMF kötelezettséget vállalt arra, hogy a Világbankkal közösen standard, neoliberális strukturális átalakítási programjaik megvalósítására kényszerítik Közép és Kelet-Európa és a FÁK kormányait például azáltal, hogy ragaszkodnak természeti kincsek kivitelét korlátozó rendelkezések elvetéséhez. Az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiánya a korábbi kommunista rezsim gyakorlatára emlékeztet, ugyanakkor a Valutaalap politikája nem engedte a szovjet blokk utódállamainak, hogy maguk mögött tudhassák az akkori rendszer szörnyű örökségét.
A közép és kelet-európai és FÁK-beli társadalmi szervezetek továbbá tudatában vannak annak is, milyen hátrányos következményekkel jár az IMF tevékenysége a világ más tájain. A Valutaalap strukturális átalakítási programjai (SAP) nem segítették elő a gazdasági növekedést, és nem voltak képesek megállítani a szegénység növekedését (...), ugyanakkor növekvő egyenlőtlenséget és környezetkárosítást idéztek elő. (...) Ennek ellenére az országoknak a rájuk nehezedő nyomás miatt el kell fogadniuk a Valutaalap programjait, mert a Világbank és más intézmények nem hiteleznek vagy nyújtanak támogatást olyan országoknak, amelyek nem rendelkeznek az IMF "jóváhagyásával". Továbbá azáltal, hogy az IMF megtagadta a világ legszegényebb országai adósságának kedvezőtlen feltételekhez nem kötött eltörlését, hozzájárult a társadalmak és a természeti környezet IMF-programok okozta degradálódásához. Mivel az IMF teljesen áttekinthetetlen és elszámoltathatlan, hiányzik az Alap politikáinak és tevékenységének demokratikus felügyelete, ami véget vethetne e destruktív gyakorlatnak.
A fenti okok alapján mi, Közép és Kelet-Európa és a FÁK civil társadalmainak alulírott tagjai követeljük, hogy a Valutaalap tartózkodjon strukturális átalakítási hitelek és más hosszú távú kölcsönök nyújtásától. Az IMF ismét eredeti küldetésére összpontosítson: a gazdasági felügyeletre és az akut fizetésimérleg-problémákkal küszködő országoknak való rövid távú hitelezésre.(...)
A Valutaalap tegye lehetővé a tőkemozgás nemzeti kontrolljának és a Tobin-féle adó valamilyen formájának bevezetését,(...). Követeljük, hogy a Valutaalap szüntesse be a Súlyosan Eladósodott Szegény Országok Kezdeményezést (HIPC), és törekedjen az adósságok elengedésére (...). Az adósság elengedését pozitív nettó tőkéjéből és vagyonából (így nagy aranykészleteiből) finanszírozza az IMF.
Az IMF a közelmúltban változásra utaló intézkedéseket hozott, mint például a Szegénységcsökkentési Stratégiák (PRSP) Világbankkal közös kialakítása. Az első jelek azonban azt sugallják, hogy a PRSP inkább reklám fogás (PR) volt, kevés konkrét eredménnyel (...). Továbbá úgy gondoljuk, hogy a Valutaalapnak és a Világbanknak nem áll jogában elfogadni (vagy elutasítani) egy (…) nemzeti programtervet (...). Ez a szervezet hatalmának kiterjesztését jelenti. (...)
A Valutaalap jelenlegi gyakorlata és reformkísérletei mindaddig elfogadhatatlanok, amíg az IMF el nem kötelezi magát a jobb áttekinthetőség és a demokratikus felügyelet mellett, ami kiterjed a civil társadalom teljes jogú részvételére. Ezért a következő intézkedések meghozatalát követeljük a Valutaalaptól:
Kijelentjük, hogy amennyiben a fenti reformokat nem valósítja meg az IMF (...), akkor az egyetlen elfogadható megoldás az IMF felszámolása és kétségbe nem vont feladatainak átruházása egy átláthatóbb és demokratikusan ellenőrzött intézményre.
További információk:
Ryan Hunter, CEPA
email: hunter@changenet.sk
Július 7-én kicsit ünnepelhettek a világ emberi jogokért küzdő szervezetei, akik a Világbank Kínai Nyugati Szegénységcsökkentési Programja ellen felemelték szavukat.
A kérdéses program egy gát építését, nomád pásztorok lakta száraz területek öntözéses gazdálkodássá való átalakítását és 58000 kínai földművesnek a 25%-ban tibetiek által lakott Dulan tartományba történő áttelepítését foglalta volna magában. Az áttelepítés egyrészt csak elvben lett volna önkéntes, másrészt fennállt a kulturális elnyomás veszélye az amúgy is kisebbségben lévő tibetiekre nézve.
Először az érintett tibetiek kértek segítséget nyugatra száműzött társaiktól 1999 áprilisában, majd két hónappal később a Nemzetközi Kampány Tibetért (ICT) felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Világbank Független Vizsgálóbizottságához (Inspection Panel), arra hivatkozva, hogy a projekt a Bank több alapelvét (így az erőszakos áttelepítést tiltó, a bennszülött lakosságot védő, a környezeti hatásvizsgálatot és információkiadást előíró alapelveit) sérti. A Bizottság jelentését, mely 2000 áprilisára készült el, a Bank szigorúan titkos dokumentumként kezelte a menedzsment válaszával és a Bank elnökének a a jelentésben foglalt kritikákat elsimító levelével együtt. Csak egy kiszivárogtatott példány jutott el a sajtóhoz, de ez elég volt ahhoz, hogy az ezt követően a nemzetközi sajtóban megjelenő cikkek alapján a tiltakozók igazolva lássák érveiket.
Eközben a Bank Information Center lobbycsoportot szervezett az Igazgatótanács tagjainak meggyőzésére, s több ezer tibeti tüntetett Washingtonban, a projekt visszavonását követelve. Ugyanakkor társadalmi szervezetek és parlamenti képviselők a világ minden tájáról arra szólították fel az országukat képviselő világbanki igazgatót, hogy szavazzon a projekt ellen. Ebben a kampányban a Bankfigyelő magyar munkacsoportja is aktívan részt vett.
2000. július 6-án tárgyalt a Világbank Igazgatótanácsa a projekt sorsáról. Miután a tiltakozó levelek, lobbytevékenység és a tibetiek tüntetése hatására a közgyűlés hat órás vitában is képtelen volt konszenzusra jutni, az Igazgatótanács felosz-latta az ülést. Az épületen kívül tüntető tömeg kitartóbb volt, az igazgatók távozásáig hangoztatták követelésüket.
Kína, ráunva, hogy több, mint egy éve húzódik a projekt elfogadása, következő nap visszavonta támogatási igényét. De hogy egészen ne nyugodjanak meg az emberi jogi szervezetek, hozzátette: saját forrásból valósítja meg tervét. Retorika vagy reális esély? A jövő eldönti.
Ennek ellenére sikernek tudható be, hogy az Igazgatótanács elismerte a kérdéses alapelvek és a Vizsgálóbizottsági eljárás érvényességét.
A Valutaalap talán abban bízott, hogy a július elején Bécsben a közép és kelet-európai társadalmi szervezetek részére szervezett szemináriummal elveszi az őt illető kritikák élét, ám a szervezetek többsége keményebb diónak mutatkozott.
A magát középvezetői szinten képviseltető IMF, hogy ne kelljen túl mélyre menni egyetlen kérdéskörben sem, a legkülönbözőbb szakterületeken tevékenykedő szervezeteket hívott meg, s kellően átfogó témákat tűzött napirendjére: folyamatosság és változás, makrogazdasági mechanizmusok, gazdasági átmenet, szociális politika, globalizáció. A hozzászólások alkalmával azonban megpróbáltunk konkrétabb kérdéseket firtatni. Az ezekre kapott válaszokból derült fény többek között arra, hogy a projektek esetében "többnyire nagyon kevés múlik a szavazáson" (ezért nem jogos a szavazati arányok újraelosztását követelni), hogy a legszegényebb országok adósságát részben azért nem kívánja elengedni az IMF, mert nehéz igazságosan eldönteni, mely országoknak kedvezzen, vagy hogy a társadalmi részvételt "nem jó intézményesíteni, mert ezáltal növekszik az amúgy is sokat támadott bürokrácia"...
A szlovákiai Bankfigyelő munkacsoport a szeminárium után a 2. oldalon olvasható felhívást fogalmazta meg jelezve, hogy a Bécsben hallottak korántsem megnyugtatólag hatottak a régió társadalmi szervezeteire.
Az EIB-t utoljára szólította fel az Európai Ombudsman, hogy nyújtsa be neki az M0 körgyűrű északi szakaszának megépítésével kapcsolatos dokumentumokat, s kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem kapja meg a kért tanulmányokat, az Európai Parlament elé terjeszti az ügyet. Válaszában az EIB nem erősíti meg, de nem is tagadja, hogy részt vett volna az M0 finanszírozásában, csupán az új 2.sz. főút megépítésének dokumentációjára hivatkozik. A Bankfigyelő és a Levegő Munkacsoport közös vá-laszlevelében fenntartja korábbi álláspontját, és meghívja az Ombudsmant egy helyszíni szemlére. Az ügyben további levélváltás várható az EIB legközelebbi válaszától függően.
Nem volt elég érv a Világbanknak, amivel a csádi, kameruni és nemzetközi emberi jogi és kör-nyezetvédelmi szervezetek tiltakoztak a két fekete-afrikai országba tervezett kőolajvezeték megépítése ellen: a két kormány legnagyobb örömére a Bank közgyűlése június 6-án elfogadta a tervet.
A beruházás a Csád területén rejlő olajmező kiaknázását és egy, a kameruni esőerdőt átszelő csővezeték megépítését foglalja magában. Az olajat az országok exportra szánják, s a bevétel a szegénység csökkentését hivatott szolgálni, a Bank elvileg kizárja, hogy fegyveresekhez vándorol…
Az erdő és élővilága viszont kétségtelenül veszélyben van, még ha nem is következik be olajszennyezést okozó baleset. A projekt tervezésekor nem került sor konzultációra a helyi közösségekkel, a kompenzáció módja és mértéke társadalmi feszültségeket szülhet. Ennek ellenére a Bank tagadja, hogy korrupt és elnyomó kormányokat támogatna és projektjével emberi jogokat sértene, bár társadalmi nyomásra havi jelentéseket és egy független tanács-adó testület felállítását kérte a vezetőségtől.
Szerkesztette: Dönsz Teodóra, Nagy Dénes
Internetes változat: Nagy Dénes
Szerkesztőségi cím:
ETK Bankfigyelő Munkacsoport, 1091. Üllői út 91/b
Telefon: (1) 217-0803
További információk a Munkacsoportról és a Hálózatról:
http://www.etk.hu/bankfigyelo
Nemzetközi internetes oldalak:
http://www.bankwatch.org