A két évvel ezelőtti K2R4 meghallgatás alatti demonstráció
Tartalom:
Szerkesztőségi
Mit hozott az EBRD Mikulása?
Prága áttekintése
Szemináriumsorozat
"Más üzenet" nyilvános fórum
Videófesztivál
Civilek és Bankárok találkozója Havel elnöknél
Interjú Petr Hlobillal
A tárgyalótermekből jelentjük
Mire tanít az Európai Unió?
Mozaik
Információs politika információ nélkül
Jelentés a gátakról
Könyvajánló
Heavy Footprint / Mély nyomok
Citizens' Guide / Kalauz a nemzetközi pénzintézetekhez
A legutóbbi Bankfigyelő Hírlevél augusztusban jelent meg, és a Világbank valamint a Valutaalap éves közgyűlésének jegyében íródott. A szeptemberi események aztán kívánták volna egy újabb szám megjelenését, hiszen Prágában nem csak utcai demonstrációk és sajnos csetepaték zajlottak, hanem, ahogyan ebben a hírlevélben beszámolunk róla, csak a Bankfigyelő Hálózat rendezésében is nagyon változatos programok, szemináriumok, rendezvények követték egymást. Sajnos a szabad vegyérték és az időnek a hiánya a Hírlevél munkáit is hátráltatták, ezért késett a megjelenése, bár remélhetőleg aktualitása azóta sem csökkent.
Az augusztusi szám óta tehát túl vagyunk a prágai eseményeken, nagyon fontos kiadványokat adtunk ki, valamint új területeken is - eddig úgy tűnik sikeres - lépéseket tettünk, ezek pedig a különböző EU előcsatlakozási alapok.
A sokat emlegetett K2R4 ügyben viszont nem tudunk jó hírrel szolgálni, ahogy első cikkünkben is olvasható.
Évek óta húzódó vita zárult le, a környezetvédő szervezetek és az ukrán lakosság számára csöppet sem kedvező módon, amikor az Európai Újjáépítési és Beruházási Bank december elején úgy határozott: finanszírozza a két ukrán atomreaktor, Hmelnyickij-2 és Rivnye-4 (K2R4) megépítésének finanszírozását.
K2R4 két félkész, szovjet tervezésű blokk, a magyar határtól 200-300 kilométerre. Bár Ukrajna meglévő erőművei sem működnek teljes kapacitással, s így a reaktorok által termelendő elektromos áramra nincs szükség, bizonyos érdekcsoportok foggal-körömmel ragaszkodnak a beruházás megvalósításához. Az atomerőművek hívei a hitel függvényévé akarták tenni Csernobil bezárását is, erről azonban le kellett mondaniuk.
Csernobilt ugyanis december 15-én végleg leállították. Az aggodalmak azonban nem oszlanak el, mivel a blokk még legalább 270 évig erősen sugároz, a IV. reaktor szarkofágjának kijavításához több milliárd dollárra lenne szükség, és kérdéses az elbocsájtott dolgozók jövője. Majd K2R4-nél találnak munkát?
A két leendő reaktor terve az érintett lakosság és civil szervezetek heves tiltakozását váltotta ki. A Bankfigyelő Hálózat két éve 85 pontban foglalta össze aggodalmait a beruházással kapcsolatban. A tervek szerint a reaktorok ugyanis nem felelnének meg az európai biztonsági követelményeknek, a hitelek súlyos terhet rónának Ukrajna lakosságára, s az áremelések elsősorban a legszegényebb rétegeket sújtanák - csak hogy néhányat említsünk az érvek közül. A feszültségek odáig fokozódtak, hogy november végén 52 ország 327 civil szervezete levelet intézett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnökéhez, hogy vegye le a napirendről K2R4 ügyét, és tagadja meg a beruházás anyagi támogatását. Emellett a Föld Barátai, a Bankfigyelő Hálózat és a Greenpeace szemináriumot szervezett, melyen újra hangot adtak ellenvetéseinek.
Felő az is, hogy Csernobil bezárásának ügye eltereli Európa figyelmét a helyi gondokról, és Ukrajna energiahelyzetének problémáiról. Az atomlobbinak, az ukrán kormánynak és a Banknak azonban úgy tetszett, hogy inkább két újabb időzített bomba ketyegjen hamarosan Csernobil helyett.
A két évvel ezelőtti K2R4 meghallgatás alatti demonstráció
A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap szeptember végi prágai közgyűlése kapcsán sokat láthattunk, hallhattunk a goba-lizációellenes tüntetésekről. Pedig akkor nem csak tüntetések voltak Prágában.
De mit is tett Prágában a Bankfigyelő?
Előző számunkban beharangoztuk, milyen rendezvényekkel és kiadványokkal készülünk ugynerre a közgyűlésre. Mint szervezők is nagy izgalommal néztünk az események elébe és érdeklődéssel vártuk a visszajelzéseket, mivel ez volt az első ilyen mérvű rendezvény a Bankfigyelő életében. A cseh Ekolist készített egy összefoglalót a Bankfigyelő Hálózat, a Föld Barátai és a Jubilee 2000 által szervezett nyilvános fórumról és videófesztiválról, valamint a Havel elnök meghívására a társadalmi szervezetek és a Bank és az IMF között létrejött találkozóról. Az ő írásaikat felhasználva és kiegészítve nézzük most át, mi is történt Prágában szeptember második felében.
Az elsősorban a Világbankkal és a Valutaalappal (IMF) foglalkozó civil szervezetek képviselőinek szánt tréningen körülbelül 200-an vettek részt. Párhuzamosan több program is futott: a nemzetközi pénzintézetek egy-egy régióbeli vagy szektorbeli tevékenységét ismertető előadások között válogathattak az érdeklődők, és a tréningen került sor a későbbiekben a Bankkal és az Alappal folytatott tárgyalásokra való felkészülésre is.
A négynapos fórum Prága lakossága előtt is nyitott volt, s a változatos témájú előadásokat követően a résztvevők is kifejthették véleményüket, elmondhatták tapasztalataikat, kérdéseket tehettek fel az előadó külső és NGO szakértőknek a pénzintézetekkel kapcsolatban.
Az első két napon a Föld Barátaié és a Jubilee 2000-é volt a szó, s a fő témakörök a szegény országok adósságának elengedése, illetve a Világbank és a Valutaalap jövője és tevékenységük környezeti hatásai voltak.
A harmadik napon, 26-án a Bankfigyelő Hálózat a közép és kelet-európai átmenetre és a balkáni újjáépítésre fektette a hangsúlyt. Itt hallhattunk arról, hogy a balkáni bombázások mekkora károkat tettek a természeti környezetben, s hogy az emberi egészségre is hosszú távon káros hatással vannak. Az újjáépítést célzó Balkáni Stabilitási Egyezmény azonban a rendelkezésre álló forrásoknak csupán 1%-át szánja környezetvédelemre. A hitelek többsége nem hatékony, mivel azokból autópályák és repülőterek építését finanszírozzák, ahelyett, hogy a mindennapi élethez legszükségesebb infrastruktúra helyreállítására fordítanák. Emellett a hitelek tovább növelik a balkáni országok adósságterheit, s a piacok megnyitása a társadalmi feszültségek kiéleződéséhez vezethet, újabb konfliktusokat okozva. A Világbank Felügyelőbizottságáról (Inspection Panel) szóló fórumon elhangzott, hogy a bizottságnak nincs a kezében olyan eszköz, mellyel megállapításait és ajánlásait átültethetné a gyakorlatba. Az előadó Daniel Hunter nemzetközi jogász ezt az indiai Nagarahole Nemzeti Park példáján szemléltette, ahol a bizottság döntése ellenére folytatódott a helyi lakosság kitelepítése egy világbanki beruházás kapcsán.
Lisa Jordan, a washingtoni Bank Information Center munkatársa a Világbank, az IMF és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) ideológiájáról beszélt, s felhívta a figyelmet a Bank és a WTO közötti összefonódásra. Elmondta, hogy a nemzetközi pénzintézetek nyomást gyakorolnak a nemzeti kormányokra, így befolyásolva a nemzeti törvényhozást. Figyelmeztetett arra, hogy a Bank olyan irányban mozdul el, hogy a "kereskedelem" és "fejlődés" fogalmak lassanként szinonimákká válnak. Napjainkban a hitelösszegek nagy része a kereskedelmet támogatja, nem a fejlődést szolgálja.
A fórum záró alkalmára, melyet a Salvatorska templomban rendeztünk, meghívtuk a Valutaalap és a Világbank néhány tagját is. Itt összegeztük a fórumon a két intézménnyel kapcsolatban felmerült főbb problémákat, s lehetőség nyílt arra, hogy a Bank a társadalmi szervezetekkel közösen keressen megoldást azokra. A társadalmi szervezetek legfontosabb üzenetei így foglalhatók össze:
Tomasz Terlecki (Bankfigyelő Hálózat) a határozott követeléseket azzal indokolta, hogy "a Bank és az Alap nem tartja be ígéreteit. Radikális változtatásokat kell követelnünk. Az emberek fontosabbak a pénznél."
Masood Ahmed, a Valutaalap alelnöke elismerte ugyan, hogy a G7-ek bővebb anyagi hozzájárulásával el lehetne engedni a szegény országok adósságát, de hozzátette: az eladósodott országoknak inkább a szegénység csökkentésére kellene fordítaniuk forrásaikat, nem pedig háborús kiadásaikat fedezni belőlük, ugyanakkor az adósság elengedését követelve.
A fórumon felvetődött a két intézmény legitimitásának kérdése is, mivel sok társadalmi szervezet képviselője nem kapott belépési engedélyt a közgyűlés és a Bank - NGO tárgyalások helyszínére, a Kongresszusi Központba. Ez megkérdőjelezi, hogy valóban kíváncsi-e a Bank a társadalmi szervezetek véleményére. A Bankot képviselő Mats Karlsson alelnök kitért a kérdés elől, mondván, hogy négyszáz civil kapott akkreditációt.
A Föld Barátai képviseletében Andrea Durbin elmondta: úgy tűnik, Wolfensohn és Köhler túlságosan személyes kritikának veszik a bírálatokat, s ezért nem értik meg, mit kérnek a civil szervezetek.
A fórumot a két fél eltérően értékelte:
Mats Karlsson (Világbank) a fórumot érdekesnek és hasznosnak találta, és elmondta: "Úgy látom, hogy Prágában fordulóponthoz érkeztünk. A Világbank és az IMF tanultak a kritikákból."
Petr Hlobil (Bankfigyelő Hálózat) úgy vélte, a fórum sikeres volt, de csak remélni tudja, hogy a kritikák nyomán előbb vagy utóbb változások következnek be a Banknál és az Alapnál. A hatás azonban mindenképpen csak hosszú távon várható (lentebb az Ekolist vele készített interjújának kivonata).
A fórummal párhuzamosan két napon át videófesztiválon mutattunk be filmeket a Világbank Csoport által támogatott beruházásokról. Minden egyes filmet vitafórum követett, a téma egy-egy szakértőjének vezetésével. A résztvevők beszélhettek déli, fejlődő országokból érkezett emberekkel, a beruházások által érintettekkel is, és hangot adhattak saját véleményüknek. A fesztivál nagy érdeklődésnek örvendett, a moziterem szinte minding tele volt.
Horst Köhler, a Valutaalap és James Wolfensohn, a Világbank elnöke azon a találkozón sem kerülhette el a társadalmi szervezetek kritikáját, melyet "Praga - dialogi locus" címmel a Cseh Köztársaság elnöke, Vaclav Havel hívott össze a prágai Várba. A Bank és az Alap hallgatólag elismerte néhány múltbeli hibáját, de nyíltan nem vállalta értük a felelősséget, sem a bocsánatkérést. Köhler kijelentette, hogy az IMF-nek ismét eredeti küldetésére kell korlátoznia tevékenységét, de konkrét lépésekről nem tett említést. A vitát követő fogadást egy globalizációellenes akció szakította félbe, az eladósodott országok éhezőire hívva fel a résztvevők figyelmét. "Gondolj rájuk, amikor eszel" - így a transzparens szövege.
Bár a civil szervezetek üdvözölték a nyílt párbeszéd Havel elnök által felkínált lehetőségét, rámutattak azokra a problémákra, melyekkel a prágai megmozdulásokra igyekvő külföldiek találták szemben magukat. A tüntetéseket szervező INPEG ezért - a cseh államot téve felelőssé a fennakadásokért - tiltakozásképpen távol maradt a találkozóról.
- Mi volt a "Más üzenet" fórum célja?
- Fő célunk az volt, hogy a cseh nyilvánosság, a Prágába érkező külföldi aktivisták és társadalmi szervezetek hallják az IMF-fel és a Világbankkal foglalkozó más szervezetek és szakértők véleményét. (...) Visszatekintve úgy látom, hogy a fórum elérte célját.
- Vajon a Világbank és a Valutaalap meghallja a fórumról érkező követeléseket?
- Remélem, hogy előbb-utóbb igen. Pozitívan értékelendő, hogy az elmúlt két év alatt változtattak retorikájukon, és nyilatkozataikban kijelentik, hogy szükséges többet kommunikálni. Az NGO-k bírálatának eredményeként a Világbank környezetvédelmi alapelvet fogadott el, és meghatározta a környezeti hatástanulmány készítésének módját. (...) A hatás hosszú távon jelentkezik. Ugyanakkor egyre több szervezet lesz figyelmes arra, milyen befolyásuk van ezeknek az intézményeknek (...), s tenni kell a problémák megoldása érdekében.
- Hatással volt Mats Karlssonra Salvatorska templomban tartott vitafórum?
- Ezt a kérdést korai most feltenni. (...) De úgy gondolom, eléggé meglepődött, amikor a civil szervezetek nem érték be az általános frázisokkal a vita folyamán, hanem konkrét vála-szokat akartak, melyeket azonban nem mindig kaptak meg. Azt hiszem, kihívás volt számára.
- Mi jelenleg a legnagyobb gond a Világbankkal?
- Az egyik legfőbb probléma, hogy a bank nem tartja magát saját belső működési alapelveihez és szabályzataihoz. Erre akkor derült fény, amikor az 70000 kínainak Tibetbe történő áttelepítését célzó, 1998-ban elfogadott projektet megvizsgálta a Felügyelőbizottság. (...) Egy másik problémás terület, ezúttal a Valutaalappal kapcsolatban, az információhoz jutás.
- Milyen utóélete lesz a fórumnak?
- Folytatjuk a munkát. (...) Azokra az országokra fogunk koncentrálni, amelyekben meghatározó a Világbank jelenléte, így például a Kaszpi-tenger körül fekvő országokra, Oroszországra, Ukrajnára, Bulgáriára.
A Bankfigyelő szervezésében a civil szervezetek a közgyűlés ideje alatt többször tárgyaltak különböző témákban a Világbank és a Valutaalap képviselőivel. Ezek a tárgyalások fórum jellegűek voltak, azaz a pénzintézetek részéről négy-öt fő válaszolt a jelenlevők kérdéseire. Így volt alkalmunk megismerkedni többek között az IFC (Nemzetközi Pénzügyi Társaság) ombudsmanjával, Meg Taylor asszonnyal, akinek pozícióját kevéssel korábban hozták létre. Az egyes területek felelőseivel mélységében tudtunk beszélni az olajipari és bányászati beruházások környezeti hatásairól, a Bank új környezetvédelmi stratégiájának kialakításáról, az adósságpolitikáról, az információs politikáról, valamint egyes országok vagy régiók problémáiról. Éppen ezért ezek a szűkebb körű tárgyalások adnak lehetőséget hatékonyabb fellépésre, több eredmény elérésére, még ha a gyümölcsök hosszú idő alatt érnek is be.
Erre voltunk kíváncsiak akkor, amikor a Föld Barátaival elindítottuk nemzetközi, az Unió előcsatlakozási alapjait vizsgáló projektünket. Az EU ugyanis a PHARE, ISPA és SAPARD pénzeken keresztül akarja felkészíteni a csatlakozásra váró országokat a jövőbeni sokkal nagyobb volumenű Kohéziós és Strukturális Alapjainak fogadására. A pénzösszegek az országok költségvetésének csupán kis hányadát teszik ki, mégis alapvetően meghatározzák a fejlődés irányát. Éppen ezért nem közömbös az sem, milyen mértékben van beleszólása a civil társadalomnak a folyamatba, illetve mennyire szolgálják az alapok a fenntartható fejlődést.
Kezdeti vizsgálódásaink - melyek eredményét a novemberben Brüsszelben kiadott jelentésben foglaltuk össze - igazolják aggodalmainkat. Bár az alapokra való felkészülés folyamata az egyes országokban eltérő módon halad, kimutathatók hasonló vonások. A közösségi részvételre minimális uniós előírás vonatkozik, s az országok törvényhozása a legritkább esetben követeli meg vagy teszi azt lehetővé. Ráadásul a kérdéses tervek és beruházás-javaslatok sietve készültek, ami szintén csökkentette a konzultáció lehetőségét.
Átláthatóság és társadalmi részvétel nélkül azonban fennáll a veszély, hogy az előcsatlakozási alapok környezeti és társadalmi szempontból káros projekteket támogatnak. Sajnálatos módon több jel utal erre.
Az alapok környezetvédelem címszó alatt sok kis település egy szennyvízhálózatba történő összekötését finanszírozzák, és többnyire - Magyarország itt kivételt képez - autópálya-építést támogatnak ahelyett, hogy a tömegközlekedést részesítenék előnyben. A SAPARD pedig a nagyméretű mezőgazdasági ipart igyekszik támogatni a kis gazdaságokkal és a környezetbarát mezőgazdasággal szemben. Sok országban problémát jelent, hogy a projektek megkövetelt minimális mérete túl nagy, ezért szükség volna arra, hogy az Európai Bizottság kisebb összköltségvetésű beruházásokat is engedélyezzen.
Ha az elkövetkező években sikerül ezeket a problémákat kiküszöbölni, még lehet, hogy mi fogunk példát mutatni az EU-nak?
A most kiadott, hamarosan megjelenő jelentést félévente újabb jelentések fogják követni. Ezekben tájékoztatunk arról, hogyan halad az előcsatlakozási alapok előkészítése és felhasználása. A magyar kiadás rövidesen elérhető lesz a Bankfigyelő honlapon.
Az Európai Beruházási Bank végre úgy döntött, új információs politikát fogalmaz meg. Ez a döntés örvendetes lett volna a civil szervezetek számára is, mivel a jelenlegi alapelv szinte teljesen kizárja az információhoz jutás lehetőségét a hitelek kapcsán. Azonban szeptember elején kénytelenek voltunk levélíró kampányt indítani a Bank elnökeinek címezve, mivel az új alapelv megalkotásának folyamata a nyilvánosság teljes kizárásával zajlik.
Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a Bank hivatalos konzultációnak akarta tekinteni azt a konferenciát, melyet az Európa Parlament rendezett november elején Brüsszelben azzal a céllal, hogy a Bankkal foglalkozó társadalmi szervezetek (így a Bankfigyelő) tájékoztassák a parlamentereket arról, mire költi a Bank az adófizetők pénzét. A konferencia egyébként eredmé-nyesnek tekinthető, mert sikerült kellő felháborodást kelteni a hallgatóság körében a Bankkal szemben és cselekvésre ösz-tönözni őket, míg a Bank képviselői láthatóan feszültté váltak.
Ami az információs politikát tekintve még furcsább, hogy nemcsak a társadalmi szervezetekkel nem konzultál a Bank, hanem még az országokat képviselő igazgatók sem látnak bele a folyamatba.
Mérföldkőnek tekinthető az a jelentés, melyet a Gátak Világbizottsága hozott nyilvánosságra november 16-án Londonban a vízerőművek hatékonyságáról és hatásairól. A jelentést, bár vannak hiányosságai, a bizottság munkáját felügyelő több száz társadalmi szervezet is üdvözölte.
A Gátak Világbizottsága (WCD) a Világbank és az IUCN támogatásával jött létre 1998 februárjában, társadalmi és kormányzati szervezetek, közintézmények, az ipar képviselőinek és szakértőknek a részvételével. A bizottság értékeli a nagy vizieőművek hatásait, ajánlásokat fogalmaz meg az építés előtt lévőkkel szemben.
A bizottság vizsgálatai alapján megállapította, hogy a vízerőművek nem termeltek annyi elektromos áramot, nem biztosítottak olyan vízellátást és árvízvédelmet, mint ahogy azt támogatóik állítják, sőt, a beruházásokat tetemes többletköltségek és késedelmek jellemezték. Az építkezések nyomán 40-80 millió ember vesztette el otthonát, többségükben bennszülött, törzsi közösségek. A vízerőművek súlyos környezeti károkat okoznak: halfajok pusztulnak ki, erdők, szántók tűnnek el, s ezek a létesítmények is hozzájárulnak az üvegházgáz-kibocsátáshoz. A fenti károk enyhítésére tett kísérletek kevés eredménnyel járnak. Ami csekély előnnyel járnak az erőművek, azt a társadalom tehetős rétegei élvezik, míg a szegények kénytelenek viselni a terheket.
A Bizottság ajánlásai szerint az érintett lakosság igényeinek felmérése és beleegyezése szükséges minden beruházáshoz, előtérbe kell helyezni a meglévő létesítmények hatékonyságának maximalizálását, az erőművek biztonságát és felszámolásának lehetőségét rendszeresen felül kell vizsgálni, és gondoskodni kell a hátrányosan érintettek kártérítéséről.
A jelentés kritikusai az erőmű-építési beruházások felfüggesztését követelik mindaddig, míg a bizottság ajánlásai meg nem valósulnak, s a kormányok, a vízerőmű-ipar és a támogató intézmények el nem kötelezik magukat az ajánlások mellett. Társadalmi szervezetek a finanszírozókat a hitelek visszatartására szólítják fel nyilatkozatukban.
Meglepő és üdvözlendő, hogy egy, a Világbank támogatásával felállított testület erős kritikával élt a vízerőmű-beruházásokkal szemben, melyek a Bank portfoliójának tekintélyes részét képezik.
Szerk.: Ivona Malbasic, Feiler József
"A kommunista rezsim bukása után a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap jelentős mértékben fokozta tevékenységét a Közép és Kelet-Európában, valamint a Szovjetunió utódállamaiban. (...) A könyv rámutat a Világbank régióbeli tevékenységének egyes, elsősorban a környe-zetvédelem területén jelentkező hibáira. Fő üzenete, hogy bár változott némileg a Világbank az elmúlt húsz év alatt, s ezen változások jó részét társadalmi szervezetek kampányai ösztönözték, mégis folyamatosan fogad el a Bank nem fenntartható projekteket, s alapjaiban vajmi keveset változik.
E könyv egyedülálló, mert elsőként világít rá a Világbank régióbeli tevékenységének környezeti kihatásaira, ahol a régió kísérleti terület az "átmenetnek" nevezett makrogazdasági átalakítási elvek alkalmazásában."
A könyv elérhető a Bankfigyelő irodában, vagy pdf formában a Bankfigyelő angol honlapjáról.
Elsősorban a bankokkal foglalkozó civil szervezetek és banki projektek által érintett társadalmi csoportok részére állítottuk össze a polgári kalauzt, hogy megismertessük őket a Világbank és a Valutaalap működésével, így segítve őket érdekeik érvényesítésében. A kalauz anyagának egy részét a washingtoni székhelyű Bank Information Center bocsátotta rendelkezésünkre.
A kalauz bevezető fejezete történelmi áttekintést ad a Bank múltjáról, majd a második fejezet a Világbank Csoport szervezeti felépítését mutatja be. Ezután a hitelezési mechanizmust ismertetjük. A következő két fejezet a Bank stratégiai programjaival és működési alapelveivel foglalkozik, s itt olvashatunk arról is, hogyan lehet információhoz jutni a Banktól. Ezt követi a környezeti hatástanulmánnyal kapcsolatos követelményeket ismertető rész. Az utolsó két fejezetben a Bank irodáinak címlistáját tesszük közzé, röviden bemutatunk más intézményeket is, illetve tanácsokat adunk a Bank alkalmazottaival folytatandó tárgyalásokhoz.
A könyv és a kalauz angol és orosz nyelven jelent meg, a könyv angol változata letölthető a Bankfigyelő Hálózat honlapjáról (www.bankwatch.org). A kalauznak a Bank Information Center által írt részei megtalálhatók a www.bicusa.org címen. A kronológiai rész a magyar honlapunkon is olvasható.
Szerkesztette: Dönsz Teodóra, Nagy Dénes
Számítógépes verzió: Nagy Dénes
Szerkesztőségi cím:
ETK Bankfigyelő Munkacsoport, 1091. Üllői út 91/b
Telefon: (1) 217-0803
A nyomtatott verzió elérhető az irodában.