Tartalom:
Nyelvi apartheid
Ünnepelt-e az ünnepelt?
Közúti hid közérdek nélkül
Kiadványainkról
Sorompót a szennyezésnek
Autópálya a hegyszoroson át
Megbénulnak-e a városok?
Projekt nagyító alatt
Az elmúlt tíz év folyamán az EBRD úgy akart feltűnni, mint Közép és Kelet-Európa és a volt Szovjetunió gazdasági és politikai demokráciává történő átalakulásának katalizátora. A valóságban azonban nem vágott egybe a Bank retorikája és tevékenysége. Meglepő, hogy a 21. század elején még mindig küzdeniük kell Kelet-Európa népeinek azért, hogy a bank anyanyelvükön bocsássa rendelkezésükre a közmeghallgatásokhoz szükséges dokumentumokat. S ami még meglepőbb, hogy a Bank elnöke még mindig nem tett ígéretet ezen diszkriminatív gyakorlat megváltoztatására.
Kelet-európai magánszemélyek és társadalmi szervezetek már követelték e tisztességtelen politika megváltoztatását az új információs irányelvről tavaly tartott konzultációkon. Az EBRD Igazgatótanácsa csupán a teljes környezetvédelmi dokumentációnak és az összegzésnek az adott ország nyelvén történő önkéntes közzétételéhez járult hozzá.
A kérdés fontosságát nemcsak a lakosság és a civil szervezetek ismerték fel. Pavel Misiga, a szlovák környezetvédelmi minisztérium tanácsadója írta: "A beruházásokra vonatkozó környezetvédelmi állásfoglalásokat közzé kell tenni az adott országok hivatalos nyelvén, ellenkező esetben a lakosság jelentős részét kirekeszti [a Bank] a konzultációs folyamatból. Az, hogy az állásfoglalásokat nem teszik közzé az érintett ország nyelvén, nem egyeztethető össze a környezeti hatásvizsgálat szellemiségével/elvével."
Számos problematikus esetben természetesen azért tagadta meg a projektet finanszírozó intézmény a dokumentáció kiadását, mert tartott a közvéleménytől. Amikor a Frontera cég nyilvánosságra akarta hozni a grúziai és azerbajdzsáni olajkitermelési beruházás dokumentumait, nemcsak hogy az angolon kívül más nyelven nem tehették ezt meg, de még az összegzést is késve adta ki az EBRD, hiába kötelező az a Bankra nézve. Manana Kochladze, a grúz Zöld Alternatíva képviselője így nyilatkozott: "Vajon mit mondana a francia kormány Lemierre elnök úrnak, ha az EBRD csak grúz nyelven tenné közzé egy franciaországi projekt környezeti hatásvizsgálatát?"
Azonban nemcsak a nyelvek miatt van gond az információs irányelvvel. A Banknak fel kellene hagynia azzal az elavult gyakorlattal, mely szerint eltérő hosszúságú konzultációt követel meg a közcélú és a magánszektorbeli beruházások esetében.
Az EBRD támaszkodjon a tervek szerint ez év közepén lezáruló felülvizsgálati folyamatra ennek az idejétmúlt irányelvnek a megváltoztatása érdekében, és tegye hozzáférhetővé azokat a dokumentumokat, amelyek valóban kielégítik a 21. század közép-európai népeinek igényeit.
Petr Hlobil, CEE Bankwatch
Londonban rendezett közgyulésén ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank. A bank azzal a céllal jött létre, hogy beruházások támogatásán keresztül elősegítse a gazdasági rendszerváltást és a demokratikus átalakulást a volt kommunista országokban. Elsősorban a közlekedési és az energiaszektor számíthattak hitelre, valamint a természeti erőforrások felhasználására irányuló beruházások.
Egyes hitelek valóban segítettek a régió országainak a piacgazdaságra történő átállással járó nehézségek leküzdésében, jó néhány azonban csak további gondokat okoztak. Különösen igaz ez környezetvédelmi szempontból és az információs jogok tekintetében.
Bár az érintett ország lakosságának joga van konzultációk révén részt venni a döntéshozatali folyamatban, a Bank számos esetben teljesen figyelmen kívül hagyta a közvéleményt. Így például K2/R4-et (két ukrán atomreaktor építését) társadalmi szervezetek erőteljes tiltakozása ellenére hagyta jóvá az Igazgatótanács. K2/R4 nemcsak környezetvédelmi, de gazdasági és szociális szempontból sem állta meg a helyét. Az orosz olajipari beruházások sem kevésbé vitatottak, hisz egy az emberi jogokon átgázoló, korrupt országban zajlanak. Épp a közelmúltban nevezte Putyin elnök a társadalmi szervezeteket "az állam ellenségeinek".
Kérdés, hogy ilyen körülmények között hogyan tölthetik be rendeltetésüket a civil szervezetek, és mennyiben lesz tekintettel a Bank az országok sajátos problémáira a projektek elbírálása során.
Mindezek ellenére nem tagadhatjuk, hogy valamelyest fejlődött a Bank: idén először helyezett előtérbe szociális szempontokat. Jean Lemierre, a Bank elnöke több ízben vetett fel szociális kérdéseket a közgyűlés folyamán. Az azonban továbbra sem világos, mit tesz majd a Bank az elmúlt tíz év alatt felgyülemlett problémák megoldása érdekében. Kérdésünkre, hogy milyen konkrét mechanizmusok segítségével kívánja a Bank javítani szociális teljesítményét, sem az elnök, sem a tisztviselők részéről nem hangzott el egyértelmű kötelezettségvállalás. Ennek tükrében csupán remélhetjük, hogy a szó nem száll el.
A bank tevékenységével kapcsolatos másik probléma a környezetvédelmi teljesítmény szintje. Még ahol kötelező, sem mindig vizsgál minden lehetséges veszélyforrást és alternatívát a környezeti hatástanulmány. Kulcsfontosságú, hogy az információk kellő időben nyilvánosságra kerüljenek, mivel a civil szervezeteknek és a lakosságnak korlátozott idő áll rendelkezésére, hogy észrevételeket tegyen és követeléseket támasszon egy-egy projekt kapcsán.
Ez ösztönzött minket, "Bankfigyelőket" a nyelvi kérdésre koncentráló kampányunk elindítására a közgyűlést megelőzően. Senki nem várhatja el, hogy a régió valamennyi lakosa tudjon angolul - ugyanis a Bank dokumentumainak többsége, így a környezeti hatásvizsgálat is ezen a nyelven készül. A projektgazda csak a tanulmány rövid összefoglalóját köteles közzétenni az adott ország nyelvén, ami természetesen nem elegendő a hatékony konzultációs folyamathoz. Nyilvánvaló, hogy nem muködhetne egy vállalat Franciaországban, ha kizárólag grúz nyelvu dokumentumokkal dolgozna. Miért tart hát ilyen soká, míg ezek az elvek Közép és Kelet-Európában és a volt Szovjetunió országaiban is kötelező érvényt nyernek?
Minden tanácskozást rövid cseh, lett vagy más közép-európai nyelven elmondott bevezetővel kezdtünk, hogy éreztessük, milyen az, ha az ember nem érti, miről van szó. Ezen kívül átnyújtottunk több mint 20, különböző nyelveken íródott, 190-nél is több civil szervezet, tudós és magánszemély által aláírt levelet a Bank elnökének. Reméljük, hogy ezúttal kivívjuk azt a jogot, mely az úgynevezett fejlett országok állampolgárait már megilleti: a megértés jogát
Ivona Malbasic,CEE Bankwatch
Az elmúlt év végén az EBRD és az EIB bejelentették, hogy közösen fogják finanszírozni egy új közúti híd (a Kosicka-híd) megépítését Pozsonyban. A tervet először évtizedekkel ezelőtt vázolták fel a városi közlekedésfejlesztési koncepció keretében. Ez lenne az ötödik híd Pozsonyban, s a város északi részén szelné át a Dunát. A beruházást eredetileg javarészt az EBRD és az EIB finanszírozták volna, azonos mértéku hozzájárulással, s a költségek fennmaradó egynegyedét helyi bankok fedezték volna.
Közelebbről megvizsgálva a projektet, számos olyan súlyos környezeti és az érintett lakossággal kapcsolatos problémára derül fény, amelyeket az EBRD és az EIB figyelmen kívül hagyott. A híd építési munkálatai több száz fa kivágásával járnak, egy kis park megszüntetését, a zajszint határérték fölé emelkedését, a forgalomnövekedésre számító szakaszon található iskolák 1300 tanulója biztonságának csökkenését vonják maguk után, valamint a helyi lakóközösség számára elfogadhatatlan környezeti és szociális terhelést okoznak.
Annak ellenére, hogy a híd messzemenő hatással lesz a helyi lakosságra, a beruházás tervezése során a társadalmi részvétel lehetősége korlátozott volt. Az EBRD kulcsfontosságú környezetvédelmi dokumentumokat tartott vissza, többek között a környezeti hatáselemzést, amely a bank saját irányelve szerint nyilvános lenne. Miután civil szervezetek követelni kezdték a banktól az elemzés kiadását, a kormány és a város vezetése úgy döntött, mégsem vonja be az EBRD-t a híd finanszírozásába. Ez arra enged következtetni, hogy az anyag súlyos környezeti hatásokra vonatkozó információt tartalmaz, melyet a kormány nem akar nyilvánosságra hozni. Az EBRD felfüggesztette az ügyet, de nem válaszolt a társadalmi szervezeteknek a hatáselemzésre irányuló kérésére. Végül, ez év áprilisában elállt a beruházás finanszírozásától.
A környezetvédelmi információn kívül a hatáselemzésnek tartalmaznia kell az EBRD reakcióját a projekt megvitatása céljából rendezett közmeghallgatásokkal kapcsolatban is.
A konzultáción részt vevő civil szervezetek úgy látják, hogy véleményüket nem vették figyelembe a döntéshozatal folyamán. A közmeghallgatásokra későn, már a beruházás terveinek véglegesítése után került sor. Mivel a két konzultáció egyikén sem készült hivatalos jegyzőkönyv, nincs mód a lakosság által felvetett aggodalmak esetleges következményeinek ellenőrzésére. Mitöbb, a bank és a civil szervezetek képviselőivel folytatott találkozón a beruházó Metro vállalat téves információt közölt a közmeghallgatás meghirdetésének módját illetően. Tekintve, hogy a szlovák kormány nem követeli meg a beruházás formális környezeti és szociális hatásvizsgálatát, az EIB is felmentette magát a nyilvános felelősségre vonhatóság alól. Az EIB-t annyira nem érdekli a projektnek a környező lakosságra gyakorolt hatása, hogy már a múlt év végén jóváhagyta a hídra szánt hitelt. Csak miután 25 szlovák civil szervezet közös levelet intézett a bank hivatalnokaihoz, válaszolt a bank azzal, hogy tervezi a lakosság véleményének értékelését.
A szlovák civil szervezetek nem nyugszanak addig, amíg nem teljesül minden, a Kosicka-hídra irányuló követelésük és a fenntarthatóság elvének megfelelő alternatíva nem kerül elfogadásra. Az EBRD tegye közzé az elkészült környezeti hatástanulmányokat, és az EIB vegye figyelembe a közvéleményt, amely iránt felelősséggel tartozik.
Jennifer Kalafut, CEPA
Az utóbbi években nemcsak a civil szervezetek, de Nyugat és Kelet-Európa közvéleménye is felfigyelt a nemzetközi fejlesztési bankok által támogatott beruházások környezeti hatásaira. Oroszországban azonban csekély ilyen irányú kutatás folyik. Irina Baranova "Leaking operations" (Szivárgó (bank)ügyletek) címu tanulmánya ezen feltáratlan területbe vezet be. Az elemzés rámutat, hogy az EBRD és a Világbank oroszországi olaj- és gázszektor beruházásai súlyos környezeti problémákat okoztak. Két esettanulmányon keresztül ismerhetjük meg, milyen károkat szenvedtek a sérülékeny ökológiai rendszerek a rövid távú gazdasági haszonszerzés következtében.
Ez év februárjában tartották második találkozójukat annak az egyezménynek az aláírói, mely a beruházások környezeti hatásainak az országhatárokon túl terjedő vizsgálatát írja el. A szófiai találkozó indítékául az 1997 óta hatályos konvenció aláírásának tizedik évfordulója szolgált. Bulgária azon 33 ország egyike, amelyek hozzájárultak az egyezményben foglaltak megvalósításához.
Az Espooi Egyezmény alkalmazásával kapcsolatban egyelőre igen csekélyek a tapasztalatok. Számos országban mindmáig csupán formális vagy nagyon nehézkes a megvalósítás. Ennek legfőbb okai, hogy az adott ország környezeti hatásvizsgálatra és a közérdeku információk nyilvánosságára vonatkozó jogszabályai eltérnek a konvenció által megköveteltektől, valamint a felelősségi körök és költségek megosztása regionális szinten nem tisztázott. Nincs egyértelmu válasz arra sem, kinek kell kezdeményeznie az egyezmény alkalmazását az egyes esetekben, és hogy mi lesz a nemzetközi pénzintézetek szerepe a folyamatban.
Vannak azonban országok, amelyek a ratifikáció lassúsága miatt még egyáltalán nem alkalmazták a konvenciót. Például Bulgária szomszédai közül csak Görögország ratifikálta az egyezményt, ezért a többi országgal kétoldalú szerződést kell kötniük a feltételek teljesítése érdekében.
A kanadai Bob Connelly, akit "az Espooi Egyezmény atyjaként" tartanak számon, mégis bizakodó: "Az egyezmény élő dokumentum, ahogy azt a kormányok javaslata is jelzi, mely szerint a jövő évben felül kell vizsgálni azt, aktualizálni és szigorítani kell a nem-teljesítésre vonatkozó kikötéseket."
A második találkozón döntés született arról, hogy az egyezményt hatékonyabban kell alkalmazni, s itt különös hangsúlyt kap a környezeti hatásvizsgálathoz kapcsolódó társadalmi részvételre és adatbázis készítésére vonatkozó előírás. A résztvevők döntöttek arról is, hogy az egyezmény hatáskörét egy, a stratégiai környezeti hatásvizsgálat készítését megkövetelő jegyzék formájában bővítik. A dokumentumot a Kijevben rendezendő ötödik miniszteri konferencia idejére, 2002-re állítják össze.
Szintén reményre ad okot az egyezmény hatékonyságát illetően, hogy a felek elkötelezték magukat a más egyezményekkel való kapcsolódási pontok áttekintése és a megvalósításhoz szükséges szélesebb körű együttműködés iránt. Igen jelentős előrelépés, hogy a találkozóra meghívást kaptak nemzetközi kormányzati és nem-kormányzati szervezetek képviselői, hogy feltárják az együttműködési lehetőségeket az aláírók által kijelölt feladatok végrehajtása terén. Ebben benne rejlik a társadalmi szervezetek jövőbeli bevonásának lehetősége.
Az Espooi Egyezmény igen hatékony eszköz lehet új beruházások káros környezeti hatásainak csökkentése érdekében, ugyanakkor elősegítheti az aktív, közvetlen és cselekvésre irányuló, regionális szintu együttműködést. Érdemes kihasználni.
Anelia Stefanova, Za Zemiata
A Struma autópálya tervére készült harmadik környezeti hatásvizsgálatot is elutasította a közelmúltban a bolgár környezetvédelmi minisztérium. A tárca további alternatív megoldások elemzését javasolta az érzékeny életközösségek megóvása érdekében. A tervezett út, mely a Transz-Európai Folyosók részét képezi, súlyos károkat okozna a Kresna-szorosban.
A Kresna-szoros kiváló fajgazdagságával és tájképi értékével a CoRINE Biotóp területek egyike, és a tervek szerint az EMERALD és NATURA 2000 hálózatok listájára is felkerül majd. A szoroson át vezetendő út közvetlenül károsítja a bolgár természetvédelmi törvény, az Európai Unió direktívái és a Berni Egyezmény által védett élőhelyeket és fajokat. A területen négyféle természetes élőhely található, 123 madárfaj fészkel ott, és 17 denevérfaj hazája. Mindezek sérülnek, amennyiben az út megépül.
Az autópálya ezen kívül hátrányosan érintené a szoros bejáratánál fekvő Kresna város lakosságát is. Az út a külvároson át haladna, ami házak lerombolását, mezőgazdasági termőterületek elvesztését, a levegő minőségének és a helyi lakosok biztonságának jelentős csökkenését vonná magával. A városra és környékére gyakorolt káros környezeti hatások következtében a helyi jövedelmek esése várható, valamint megszűnik az ökoturizmuson alapuló fenntartható fejlődés lehetősége.
Bolgár környezetvédő szervezetek a kezdetektől fogva, 1997 óta követelték az illetékes hatóságoktól, hogy keressenek alternatívákat a Struma autópálya ezen szakaszának nyomvonalára. A civil szervezetek által javasolt megoldásokat azonban nem vették figyelembe, és a tőlük érkező információkérésekre többnyire nem válaszoltak. Kresna város lakosságát soha nem kérdezték meg a beruházás kapcsán, és soha nem vonták be konzultációs folyamatba.
Mivel az autópálya megvalósíthatósági tanulmányának és környezeti hatásvizsgálatának elkészítését az Európai Bizottság a Phare CBC Program keretében finanszírozta, a civil szervezetek úgy vélik, hogy az EU valamennyi, közérdekű információkra és társadalmi részvételre vonatkozó rendelkezését alkalmazni kell ebben az esetben. Eszerint a társadalmi nyilvánosságot teljes mértékben be kell vonni a beruházás előkészítésébe. A megvalósíthatósági tanulmány azonban az Európai Unió szociális és gazdasági kohéziós irányelveit figyelmen kívül hagyva készült, noha ezeket az EU-ba igyekvő Bulgáriának alkalmaznia kellett volna. Szintén sérültek a Bulgária és az EU által egyaránt aláírt Aarhusi Egyezmény 6. és 7., a társadalmi részvételről szóló cikkelyei.
Tekintve, hogy Bulgária a határokon átterjedő kihatású beruházások környezetvédelmi hatásvizsgálatára vonatkozó Espooi Egyezményt is aláírta, jogi felelősséggel tartozik az ilyen projektekért. Lévén, hogy az autópálya a görög határhoz vezet, nemcsak Bulgária, de Görögország lakosságának is joga van megismerni a környezeti hatásvizsgálat dokumentációját és részt venni a konzultációs folyamatban.
A fentiekre hivatkozva bolgár társadalmi szervezetek arra szólítják fel a hatóságokat, hogy tegyenek végre eleget a bolgár és az európai törvények szabta kötelezettségeiknek. Tegyék közzé a Struma autópályára vonatkozó valamennyi információt, s ezt kövesse közmeghallgatások sorozata. Végül pedig politikai döntést sürgetnek az autópálya nyomvonalának megváltoztatása és a Kresna-szoros megőrzése érdekében.
Anelia Stefanova, Za Zemiata
Ezzel a kérdéssel, illetve a probléma megoldásával foglalkozott az a kétnapos tanácskozás, melyet március elején szervezett a Világbank Budapesten. A rendezvény apropóját a Bank most készülő városi közlekedésfejlesztési stratégiája adta, melyről konzultációt kellett tartani. A vegyes műfajú tanácskozás több szempontból is különös és elgondolkodtató volt.
A meghívó igen csekély számú civil szervezethez jutott el, s ez nyilván "a források szűkösségének" köszönhető aminek következtében a washingtoni szervezők jelentősen megnyirbálták a Bank helyi irodáiban összeállított javasolt meghívottlistát. Elég nehéz azonban a fenti érvvel élni, amikor a konzultáció helyszínéül a Váci utcai Hotel Taverna szolgált, és szponzorai a Siemens és a Daimler Chrysler voltak, akik közül az utóbbi cégbemutatóval egybekötött díszvacsorát is adott a résztvevőknek. Szó ami szó, a meghívó szerint "70, gondosan kiválasztott résztvevőt" vártak Európából, Közép-Ázsiából, Közel-Keletről és Észak-Afrikából együttesen. Ehhez képest örüljünk neki, hogy százhúszan lehettünk. És vajon mely 10 civil szervezet egy-egy képviselőjének a részvétele telt volna ki a keretből? Emellett kétségtelen, hogy ezen óriási régió hatékony konzultációt tud folytatni, hiszen azonos közlekedési problémákkal küzd Csehország és Kirgizisztán.
S ha már az érdekek és megoldandó közlekedéspolitikai problémák ennyire egybevágnak, legegyszerűbb a viták és hozzászólások idejét minél rövidebbre fogni, s az idő nagy részét előadásokkal kitölteni. Nem csoda, hogy így vajmi kevés szó esett az előterjesztett dokumentumról - amely egyébként, néhány hiányosságtól eltekintve egészen korrektnek tunik. Mégis érdemes ide hozni néhány elhangzott gondolatot.
A stratégia - a Világbank aktuális célkitűzésébe illeszkedve - a szegénység csökkentését, és ebben a tömegközlekedés szerepét hangsúlyozza. Ez a megközelítés volt az egyik legvitatottabb téma a konzultáción. Míg többen amellett érveltek, hogy nem célszerű a tömegközlekedést a szegények részére nyújtandó szolgáltatásnak bélyegezni, hanem megfizethető árú, de színvonalas és a tehetősebbek számára is vonzó szolgáltatást kell nyújtani, addig a Bank szerint itt nem címkézésről van szó, de mindenképpen a szegény rétegek veszik azt leginkább igénybe. Hiába kedvelt példa Budapest tömegközlekedése, a trendek mégsem a fenti irányba mutatnak, hanem egy drága, ugyanakkor területi megoszlásban egyenetlen színvonalú szolgáltatás felé. Nem hagyható figyelmen kívül a javaslat, hogy a tömegközlekedés kihasználtságát kizárólag a személyautók használatára párhuzamosan bevezetett korlátozásokkal lehet növelni. A városközpontban tömegével épülő parkolóházak sem ezt a célt szolgálják.
Fontos szempont és kritika a Világbank stratégiájával szemben, hogy a fejlesztések, beruházások terén a meglévő infrastruktúrára és szolgáltatásokra kell építeni új közlekedési módozatok bevezetése helyett. Így például a 4-es metró (mely ugyan világbanki hitelt eddig nem kapott) indokoltsága megkérdőjelezhető, hiszen ugyanazon az útvonalon már létezik felszíni tömegközlekedés, amelynek elsőbbséget biztosítva, sebességét és gyakoriságát fokozva, megoldódnának az útvonal túlterheltsége okozta problémák, s nem termelődne új személyautó-forgalom a metró megépítése nyomán felszabaduló felszíni utakon.
Kulcsfontosságú az a kérdés is, hogy milyen hatással lehet a Bank a politikai feszültségek kiküszöbölésére. Felléphet-e és milyen módon, ha például egy önkormányzat azért nem kapna kormánygaranciát a beruházásához, mert ellenzéki a vezetősége.
Végül egy figyelemreméltó idézet Marcel Rommertstol, az Európai Bizottság energiaügyi és közlekedési igazgatóságáról: "Szem előtt kell tartanunk, hogy a városi közlekedés fejlesztésével nemcsak a szociális szükségleteket kell kielégítenünk, hanem a közlekedés problémáit is meg kell oldanunk." Már most elég volt neki az eddig elhangzott szociális szempontokból? Vagy nem jár együtt a két kérdés megoldása? Nem hiszem, hogy emiatt óvatosabbnak és visszafogottabbnak kellene lennünk szociális és környezeti érveinkkel.
S hogy a konzultációnak mi lett az eredménye? Egy weboldal, mely tartalmazza a rendezvény programját és néhány előadás vázlatát. A hozzászólásokról említés sincs. Persze minek is, ha az egészet puszta formalitásnak tekintették eddig is?!
Dönsz Teodóra, ETK
Néhány hónapja kezdte el vizsgálni a Bankfigyelő munkacsoport a Sanyo dorogi akkumulátorgyár beruházását, melyhez az EIB 60 millió euró hitelt biztosít tíz év futamidővel. Egyelőre az információgyűjtés szakaszánál tartunk, melynek során engedélyezési, munkaegészségügyi, környezetbiztonsági szempontok is felmerülnek. A fejleményekről folyamatosan tájékoztatni fogjuk olvasóinkat.
Szerkesztette: Dönsz Teodóra, Feiler József
Számítógépes verzió: Nagy Dénes
Szerkesztőségi cím:
ETK Bankfigyelő Munkacsoport, 1091. Üllői út 91/b
Telefon: (1) 217-0803
A nyomtatott verzió elérhető az irodában.