Tavaly április óta havonta ­ 200 tonna nátrium-cianiddal kezelve a közel 200 ezer tonna meddőt ­ 100 kilogramm aranyat nyert ki Nagybánya melletti üzeméből az ausztrál­román Aurul S. A., majd január 30-án a szabadban tárolt ciános zagyból mintegy 100 ezer köbméternyi a Zazár-, majd a Lápos-patakon keresztül a Szamosba zúdult.

Az Aurul ausztrál vezérigazgatója úgy nyilatkozott a Népszavának: "A kárrendezés, illetve a kártérítés miniszteri szinten folyik a két állam között, a vállalat ezzel nem foglalkozik."  

Az ausztrál technológiát eddig sem kísérte sok szerencse: előbb a hidegre, majd a meddőhányón nőtt növényekre hivatkoztak a munkák kezdeti akadozásakor, a meddőt szállító csőben olykor túlnyomás keletkezett, a ciánnal kezelt meddőt szállító csővezeték elrepedt, s abból a cég tájékoztatója szerint "jelentéktelen mennyiségű víz egy közeli mezőre ömlött". Mindezt és a környezeti hatásokat figyelembe nem vevő terveket elnézte, illetve jóváhagyta a román környezetvédelmi felügyelőség (lásd keretes írásunkat), így a nem biztonságos üzem katasztrófájáért nem kis részben a román hatóságok is felelősek.  

A Szamos és a Tisza nem haldoklik!

Megölték őket.

És a gyilkosnak van neve!