English version

Miror sites / Tükrözések

Vissza a kezdőlapra

Válaszol dr. Pados Imre, az Évízig igazgatója

– A romániai nehézfém-szennyezés mennyire veszélyezteti a Tisza közelében lévő vízbázisokat?

– A Tisza Évizig-területére eső szakaszán nincs olyan vízműtelep, amely a Tiszából közvetlenül emelne ki nyers vizet, így a térség biztonságos ivóvízellátására az említett szennyezés nem jelent közvetlen veszélyt . Átlagos vízállás mellett a nehézfémek a mederben rakódnak le és az iszapban kötődő élő szervezetekre jelentenek veszélyt. Sajnos a szennyezés magas vízállás mellett történt, így a nehézfémek dúsulására nemcsak a mederiszapban, hanem az elöntött hullámterek talajában is számítanunk kell. Ez több szempontból is kedvezőtlen, mivel a szennyezés az ártéren bizonyosan helyben marad, míg a meder esetében számolhatunk a folyó hordalékszállító, öntisztuló hatásával, amely később csökkentheti az iszap nehézfém koncentrációját.

Az, hogy a mederben lerakódó nehézfémek a felszín alatti vizek minőségére lesz-e hatása, jelenleg még nem tisztázott, több vízminőségi paramétertől – elsősorban a folyóvíz pH-jától, a vízben oldott, illetve az iszapban megjelenő nehézfém koncentrációtól –, valamint az egyes partszakaszokon a víztároló rétegek mederkapcsolatától függ. Ez a mederkapcsolat területenként változó, mosott part esetén jelentősebb, épülő, iszapos part esetében kisebb mértékű, a kapcsolat mértékét azonban minden esetben a földtani felépítés és a meder eliszaposodásának (kolmatációjának) mértéke határozza meg.

Az árterek talajának nehézfém tartalmát az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőséggel közösen 6 óránként vizsgáltatja az igazgatóság. Az árterületek szennyeződése a felszín alatti vizekre jelenleg közvetlen veszélyt nem jelent, oldott nehézfém tartalma esetén kerülhetnek a talajvízbe. A talajban akkumulálódó nehézfémek normál pH mellett immobilisak, oldatba csak savas kémhatású közegben mennek át, ez azonban természetes körülmények között nem valószínűsíthető.

A felsoroltak miatt várhatóan az egyes folyó közeli kutakban a nehézfém tartalom változása jelentősen késleltetve és alacsony koncentrációban, de kimutatható lesz, ez azonban a térségi mélyfúrású kutakra alapozott közműves ivóvízellátást nem veszélyezteti. A közműves vízellátásba bekapcsolt víztermelő telepek vízminőségét az üzemeltetők, illetve az ÁNTSZ rendszeresen ellenőrzi.

– A településekről, ipartelepekről elfolyó szennyvizek milyen mértékben károsítják az élő vizeket, tudnak-e tenni ez ellen valamit?

– A települési és az ipari szennyvíztisztító művekről a felszíni vízfolyásokba vezetett tisztított szennyvízben lévő szennyezőanyagok megengedett koncentrációit a szennyvízbírságról szólórendelkezés szabályozza. Igazgatóságunk, mint I. fokú hatóság, már a tisztítóművek tervezésénél vizsgálja a létesítmény alkalmasságát a szennyvíz megfelelő mértékű tisztítására (a jogszabályban előírt határértékek betartására), figyelembe véve a felszíni vízfolyás vízminőség-mennyiségi viszonyait, valamint a vízfolyás hasznosításának jellegét, illetve vízminőség igényét a szennyvíz bevezetése alatti szakaszon. Az engedélyezési eljárás során a jogszabályban előírtnál szigorúbb szennyvízminőségi határértékek előírását kezdeményezzük, amennyiben azt a vízgazdálkodási érdekek indokolják.

A szennyvíztisztító művek üzemeltetési-vízügyi felügyelete során ellenőrizzük a művek előírásoknak megfelelő működtetését és a megállapított hiányosságok, problémák megszüntetésére a hatósági intézkedéseket minden esetben megtesszük. A felszíni vizekbe vezetett tisztított települési és ipari szennyvizek minőségét szennyvízbírságos eljárás keretében az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség vizsgálja. Határérték feletti szennyezés esetében szennyvízbírság kerül kiszabásra, az eljárásban igazgatóságunk szakhatóságként közreműködik. Azoknál a létesítményeknél, ahol a határérték feletti, káros szennyezőanyag kibocsátás folyamatos, az engedélyest kötelezzük a határérték betartására, a mű megfelelő üzemeltetésére, illetve a szükséges szennyvíztisztítás technológiai fejlesztés megvalósítására.

– A településekről, ipartelepekről elfolyó szennyvizek élővizeket károsító hatása számos tényező (a szennyvíz minősége, a befogadó vízhozama, a befogadó vízminősége az adott szennyvízbevezetés előtt, a hígulási arány, stb.) függvénye, ezért a kérdésre általános válasz nem adható, valamely elfolyó szennyvíz befogadóra gyakorolt károsító hatását minden esetben egyedileg kell értékelni. Az üzemi tervekkel kapcsolatos elvárás, hogy az esetleg bekövetkező rendkívüli szennyezés az üzem területén belül lokalizálható legyen, se a felszíni, se a felszín alatt vízkészleteket ne veszélyeztethesse.

– A ciánszennyezést nem lehetett volna bekeverni a Tisza-tóba és sokkal kisebb koncentrációval tovább engedni az alsó folyószakaszra?

– A kérdés elsősorban természetvédelmi vonatkozású, hiszen a Tisza-tónak nemcsak vízgazdálkodási, szabályozási funkciója van, hanem az a tiszai ökológiai rendszer legfontosabb eleme, melyen belül a vizes élőhelyek számos, sajátos flórával és faunával rendelkező változata megtalálható. A Nemzeti Ökológiai Hálózathoz tartozó terület hazai természetvédelmi jogszabályok, nemzetközi egyezmények védelme alatt áll, és olyan ökológiai értéket képvisel, hogy annak megvédése elsődleges szempont volt a szennyezés idején. A cianid tartalom ”hígítása” a kérdésben szereplő módon nem javíthatta volna lényegesen a Tisza alsó szakaszára jutó víz minőségét, viszont beláthatatlan ökológiai károkat okozott volna a tó élővilágában, amely a cianid szennyeződés levonulása után a Tisza újbóli benépesülésének egyik legfontosabb bázisa.

– Az Évízig által kiadott gát-közlekedési engedély díját (3750 forint) visszafizetik-e a pecásoknak, mivel horgászati tilalom van?

– A 2000. évre kiadott gátközlekedési engedélyek díját – amennyiben azt kérik – igazgatóságunk visszafizeti, természetesen az engedélyt ez esetben visszavonjuk.

– A víztársulások rendbe tették-e ősszel és télen a belvízcsatornákat?

– Az igazgatóság működési területén lévő nyolc vízgazdálkodási társulat közül négy működik belvízvédelmi területen. A társulatok kezelésében 2650 kilométer csatorna van. A vízgazdálkodási társulatok működését a tagok (önkormányzatok, szövetkezetek a földtulajdonosok és bérlők) által befizetett érdekeltségi hozzájárulás biztosítja. A társulatok az érdekeltségi hozzájárulás nagyságának függvényében juthatnak hozzá további állami támogatásokhoz. A tulajdonviszonyok rendezetlensége, a kisgazdaságok teherbíró képességének alacsony foka nagyban hátráltatja a társulati feladatok ellátását. Az érdekeltségi hozzájárulás alacsony mértéke, valamint a befizetések elmaradása több társulatnál okozott jelenleg is pénzügyi nehézségeket (három társulat felszámolás alatt áll). A társulatok a pénzügyi lehetőségeik függvényében végeznek csatorna-tisztításokat, azonban az évtizedes elmaradásokat nehéz felszámolni. Az 1999 decemberében megkezdett belvízvédekezés keretében a társulatok jelentős mértékű csatorna-tisztításokat, szivattyúállás és műtárgy helyreállítást végeztek, elsősorban FVM támogatással, részben a tagság érdekeltségi befizetéseinek terhére. A csatornák tisztítását azonban csak a legszükségesebb helyeken tudják elvégezni. Egy belvízrendszeren belül a csatornák a nagyságuk függvényében részben vízügyi igazgatóság, részben a társulatok, az önkormányzatok, valamint a szövetkezetek és a gazdálkodók kezelésében vannak. A belvízvédekezés akkor tekinthető sikeresnek, ha mindenki elvégzi a kezelésében lévő művek karbantartását és biztosítják a vizek elvezetését.

– A nagyobb vízhozamú folyók mentén – a települések védelmében – kialakítanak-e újabb szükségtározókat?

– Az ÉVÍZIG a korábbi években (évtizedekben) megvizsgálta, hogy a működési területén hol találhatók olyan – domborzatilag alkalmas – területek, melyek kiépítés után (gátak, be és kivezető műtárgyak, szivattyútelepek stb.) alkalmasak árvízvédelmi felhasználásra, elsősorban árhullám csúcsok csökkentésére. Ilyen területek a Bodrogzug, az Inérhát, a Ronyvazug, valamint a Tarna mellett néhány kisebb tározási lehetőség. Javaslatunk – pénzhiány miatt – egyetlen esetben sem került megvalósításra, azaz nem épültek meg a terület ilyen célú felhasználásához szükséges létesítmények, valamint nem biztosított a területek feletti rendelkezési jog sem. Nehezíti – esetenként lehetetlenné teszi – a szükségtározók kialakítását az a tény, hogy ezen területek egy részét természetvédelem és oltalom alá helyezték (Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet, Inérháti Tájvédelmi Körzet). Fenti területek közül jelenleg egyedül a Bodrogzug az, amely – mély fekvésénél fogva – árvízi időszakban elöntés alá kerül, ez a lassú feltöltődés azonban nem egyenértékű az eredményes árvízcsúcs csökkentéshez szükséges megfelelő időpontban történő elárasztással. A fent leírt problémák ellenére az 1999. évi rendkívüli árvizek elleni védekezés során szükségessé vált néhány esetben (Ronyvazug, Tarna menti területek), hogy az árvízvédelmi töltések átvágásával mezőgazdasági területekre engedjük ki a vizet a nagyobb bajok (ellenőrizhetetlen helyen bekövetkező töltésmeghágás, töltésszakadás) elkerülésére. Ezen beavatkozások hatását jelenleg tervezők vizsgálják, javaslatot téve az esetenkénti újabb igénybevételhez megfelelő kiépítésre is.

– A ciánnal, nehézfémmel szennyezett hordalékot kikotorják-e a Tisza medréből?

– Ennek alapfeltétele, hogy a környezetvédelem az üledéket veszélyes hulladéknak minősítse, és kötelezze a víztér tulajdonosát, kezelőjét (a Tisza esetében a Magyar Köztársaságot, a területileg illetékes VIZIG-eket) a veszélyes hulladék eltávolítására és ártalommentes elhelyezésére. Elvileg tehát e kérdésre a jelen helyzetben érdemi válasz nem adható. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a gyakorlati kivitelezés rendkívül nagy (még csak közelíthetőlegesen sem becsülhető) költségvonzatokkal járna.

– Mennyire ismerik a folyók külföldi vízgyűjtőjén lévő potenciális veszélyforrásokat?

– A működési területünkhöz tartozó folyók külföldi vízgyűjtőin lévő potenciális veszélyforrásokat érdemben nem ismerjük, mivel román, ukrán és szlovák szomszédaink azokról részletes, tételes felvilágosítást, adatokat, tájékoztatást nem adnak. Természetesen vannak általános ismereteink, de egy-egy potenciális veszélyforrásról csak egy-egy – országhatárainkon átterjedő – rendkívüli vízszennyezés alkalmával szerzünk tudomást, és ekkor sem mindig kapunk elégséges, megfelelő mértékű tájékoztatást.

– Mályi község és a Mályi-tó a Hejő vízgyűjtőjén, a Sajó, illetve a Hejő kavicsteraszán helyezkedik el. A települést a magasabban fekvő nyugati településrészről lefolyó felszíni vizek is terhelik, a sík, illetve mélyfekvésű részekről a víz elvezetése nem megoldott, ahol van árok, ott is sok helyen szikkasztó árkokként építették meg. Mi a teendő?

– A területre – mint az Évízig egyéb területeire is – az elmúlt két évben az átlagost jóval meghaladó csapadék hullott. 1999-ben például a Hejő-völgyben az éves csapadék-mennyiség 950 milliméter volt, a sokéves átlag 600 milliméterhez képest. A talajvíz szintje ennek hatására megemelkedett, amit kedvezőtlenül befolyásolt az is, hogy a talajvizet terhelte az el nem vezetett csapadékvíz. Ugyancsak komoly problémát jelent, hogy a községi szennyvízhálózat nem vízzáró, vagyis egyrészt a talajvíz beszivárog, és sajnos az illegális bekötésekből származó csapadékvíz is terheli a szennyvízcsatornát, másrészt a csatornából kiáramló kevert szennyvíz a talajvizet ”dúsítja”, a talajvízszintet szintén megemeli. Hosszú távon szerepe lehet a vízszintemelkedésben a Bükki karszt telítettsége miatt a Hejő-völgy felé áramló rétegvizeknek is.

– A Mályi területén meglévő, elhanyagolt árkok helyreállítása, az új településrészek csapadékvíz-elvezetésének megoldása jelentős előrelépést jelentene a talajvízszint csökkentése érdekében. A belterületi vízrendezés megoldása az önkormányzat feladata. A meglévő árkok tisztítása, helyreállítása közmunkában, támogatott formában is megoldható, de a település egészének vízelvezetésére geodéziai felméréseken alapuló, egységes vízrendezési tervet kell készíttetni. Az állam a belterületi vízrendezési munkákat kiemelten támogatja, a Vízügyi Célelőirányzat támogatási keretéből, pályázati formában van lehetőség a beruházási összeg 20 százalékának átvállalására.

– A Hejő-malomárok rendezése, iszaptalanítása szintén megoldandó feladat. A vízfolyás a Bükk-alja-Délborsod Vízgazdálkodási Társulat kezelésében van, a társulat és az önkormányzat az elmúlt évben a malomárok község alatti szakaszát kikotorta, de ezt a befogadó Hejő-patakig folytatni kellene. A társulat elsősorban a területén lévő földtulajdonosokra és önkormányzatokra kivetett érdekeltségi hozzájárulásokból, illetve az ennek arányában kapott állami költségvetési támogatásból tudja szakfeladatait ellátni, ami például az említett társulat esetében 150 kilométer vízfolyás (ebből 11,7 km a Hejő-malomárok) és 380 km belvízcsatorna karbantartási munkáit és ezeken a vízkárok elleni védekezési munkákat jelenti. Sajnos mindkét forrásban komoly fennakadások vannak. – Meg kell említeni, hogy az egész Hejő-rendszer nagyon kis esésű, a malomárok kotrása mellett az Évízig-kezelésű Hejő-patak medertisztítására is szükség van. Erre az elmúlt évben több millió forintot fordítottunk, de a területünkön bekövetkezett vízkárok helyreállítása komoly terhet jelent, emiatt erősen korlátozottak anyagi lehetőségeink. A medertisztítás, iszaptalanítás folytatását elő kell irányozni.

– A Mályi-tó tulajdonképpen kavicsbánya-tó, vízszintje azonos a talajvízszinttel, tehát mindaz érvényes rá, amit a talajvízszint emelkedésével kapcsolatban leírtunk. Néhány évvel ezelőtt, a száraz időszakban a tó alacsony vízszintje adott okot panaszra, a jelenlegi nedves periódus miatt viszont a vízszint jelentősen megemelkedett. A tó megcsapolása szivornya segítségével a Hejő-malom-árok felé – több ok miatt sem valósítható meg. Elsősorban azért nem, mert a malomárok vízszintjét ugyanúgy meghatározza a talajvízszint a kavicsterasz miatt, mint a tóét, tehát a lecsapoláshoz szükséges magasságkülönbség nem áll rendelkezésre. Ha valamilyen módszerrel sikerülne is a tóból vizet kiereszteni, a talajvízből folyamatosan utánpótlódik, tehát az eredmény megkérdőjeleződik. A tó és a malomárok távolsága azonban egyéb műszaki problémákat is felvet.