A dokumentált vízminták és az eseménynaptár
Két ausztrál környezetvédelmi szakember – David Gwyther biológus és Michael Jones kémikus – kereste fel tegnap Szolnokon Nagy Istvánt, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetőjét, hogy tájékozódjanak azokról a lépésekről, amelyeket a térség vízügyi szakemberei tettek a tiszai ciánszennyeződés levonulásakor. A megbeszélésen – egyedüli újságíróként – részt vehetett lapunk szolnoki tudósítója.
Az ausztrál szakemberek – akik a melbourne-i székhelyű NSR Environmental Consultants Pty Ltd. elnevezésű, környezetvédelemmel foglalkozó tanácsadó cég munkatársai – közölték: az ausztráliai Esmeralda és az ausztrál–román Aurul vegyesvállalat bízta meg cégüket azzal, hogy készítsenek egy független szakértői tanulmányt a ciánszennyeződés mértékéről s a környezetet ennek következtében ért károkról. Elmondták: az elmúlt hetekben rengeteg hír árasztotta el Ausztráliát a mérgezéssel kapcsolatban, de ezek közül hiányzott a tudományos elemzés. Ezt a hiányt igyekeznek pótolni, s ezért érkeztek Magyarországra – tették hozzá.
A szolnoki megbeszélésen elsősorban arra voltak kíváncsiak: miként dokumentálta a vízügyi igazgatóság a szennyeződés levonulásának adatait, milyen módszerrel vették a vízmintákat, s milyen kísérleteket tettek a szennyeződés mértékének csökkentésére.
Nagy István, a Kötivizig igazgatója némileg meglepte az ausztrál szakértőket, amikor angol és magyar nyelvű, diagramokkal, grafikonokkal, térképekkel és fotókkal illusztrált dokumentumokat mutatott a folyó áramlásának üteméről, a ciánkoncentráció alakulásáról a Közép-Tisza-vidéki szakaszon. Arra a kérdésre, hogy milyen gyorsan reagáltak a szenynyeződés hírére, az igazgató egy eseménynaptárt tett eléjük, amelyben február 3-ától kezdve a szennyeződés levonulásáig szinte óráról órára nyomon követhető az intézkedések sorozata.
Nagy István elmondta: amint értesültek a szennyeződésről, a Kötivizig szakemberei a Szamoshoz utaztak, s ott vettek vízmintát azért, hogy a pontos adatok birtokában előre jelezzék a szennyeződés várható mértékét. Erre azért volt szükség – tette hozzá –, mert Szolnok egy felszíni vízműn keresztül a Tiszából nyeri vízkészletét, s korántsem volt mindegy, hogy milyen koncentrációjú cianid-méreghullám éri el a város térségét. A vízügyi igazgatóság vezetője szólt a kiskörei duzzasztómű jelentőségéről, s elmondta, hogy az erőműnek köszönhetően huszonöt százalékkal csökkent a szennyezés mértéke. Térképeken illusztrálta, miként védte a hordalékkúpra települt erdősáv a Tisza-tó belső vizeit, s hogyan sikerült a folyó vízállásának csökkentésével a tározóból a folyómeder felé terelni a vizet.
Michael Jones kémikus leginkább arra volt kíváncsi: milyen módszerrel történt a mintavétel a szennyezett vízből. Végvári Péter, a Kötivizig kiskörei laboratóriumának vezetője arról tájékoztatta az ausztrál szakembereket, hogy a szabványnak megfelelően a fő sodorvonalból vételeztek mintát, a vízfelszín alatt húsz és ötven centiméteres mélységben. Több ponton – például Tiszafürednél, Kiskörénél és Szolnoknál – a hidakról eresztették le a mintavételi eszközöket, így a szennydugó közepének összetételéről is pontos információkkal rendelkeznek.
A Közép-Tisza-vidék vízügyi szakemberei semmit sem bíztak a véletlenre: a Kötivizig laboratóriuma mellett a vízmű, a megyei környezetvédelmi felügyelőség és a népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat laboratóriumának munkatársai is vették, illetve elemezték a mintákat, s ezeket rendszeresen összehasonlították, hogy a tévedéseket kizárhassák. Az, hogy a szolnoki ivóvízbázis veszélybe került, rendkívüli pontosságra késztette az ittenieket: előfordult, hogy félóránként vizsgálták a víz minőségét, s egyetlen vízmintát legalább két, de nemritkán három vagy négy laboratórium is megvizsgált.
– Ezeket az adatokat megfelelően dokumentáltuk, sőt a mi laborunkban jelenleg is több száz, a szennyeződés levonulásakor vett vízminta áll rendelkezésre – közölte Nagy István.
A Kötivizig igazgatója a megbeszélés után tudósítónknak kijelentette: felhívta az ausztrál szakemberek figyelmét arra, hogy vízmintavételi adatokat nem adnak a kezükbe. Ezt csak a tiszai kormánybiztoson keresztül igényelhetik, az ő hatásköre eldönteni, hogy az adatokat hogyan kezeli – közölte Nagy István.
David Gwyther és Michael Jones azt tapasztalta, hogy a magyar vízügyi igazgatóságok nagy szakértelemmel kezelték a szennyeződést.
– A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak a szennyeződés mérséklésére tett intézkedéseiről csak annyit mondhatunk, hogy minden elismerésünk az övék – közölte David Gwyther biológus.