English version

Miror sites / Tükrözések

Vissza a kezdőlapra

Igen, annak idején szinte haltalanná lett a Temze, a Rajna, az Elba, és évtizedeken át többé-kevésbé haltalan is maradt. Ijesztő perspektíva: most nálunk ugyanaz játszódhat le, mint amin a tőlünk nyugatabbra eső területek már túlvannak. Mert túlvannak, erre mutatnak a különböző híradások. Ezek által hol arról szerezhetünk tudomást, hogy például a Temzében újra feltűntek a lazacok, hol arról, hogy újfent fogható a Rajnában a tengeri pisztráng - sőt nemcsak fogható, de ehető is, az ólommérgezés veszélye nélkül. S így tovább. A fejlett ipari országok ugyanis, miután saját bőrükön voltak kénytelenek megtapasztalni a természetes vizek jelentőségét, olyan horribilis bírságokat varrtak a szennyező üzemek nyakába, hogy azok a helyben alkalmazott technológiát sürgősen környezetbarátra cserélték.

Illetve - és immár a közelmúltban járunk - más területekre exportálták, oda, ahol a környezetvédelmi szabályozás, kevéssé szigorú lévén, lehetővé teszi alkalmazásukat. Mint például Kelet-Európa, a Tisza vízgyűjtő területe. Tehették ezt azért, mert itt minden fillérre szükség van, amit ezeknek az üzemeknek a működése eredményez.

Mikor javulhat a helyzet? Sohasem volt a világon olyan nagy úr a pénz, mint ma, a helyzet tehát akkor fog változni, amikor drágább lesz a szennyezés következményeinek elhárítása, mint a környezetbarát technológiák bevezetése. Például úgy lesz drágább, hogy az Európai Unió kimondja: míg az adott ország nem alakítja környezetvédőbbé az iparát, addig nincs belépő az unióba. Az EU-ba való nem-bekerülés pedig sokkalta drágább lehet, mint néhány szennyvízderítő megépítése.

Remélhető: ilyesmikről jövő ilyenkor, a 2001. évi víz- világnapon már hallani fogunk. S a Temze, az Elba után visszatérnek a halak a Tiszába, mellékfolyóiba is. És nemcsak a rajnai hal lesz ehető.

Farkas Csaba