Talajtani kutatások az ártérben
A Környezetvédelmi Minisztérium megbízása és felügyelete alatt a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet a nagybányai cianidszennyezést követôen befejezte a Szamos és a Tisza folyók halállományának becslését. A korábbi években 1989-1995 között végzett echoszonáros halfelmérés, valamint az 1999-ig történô halállomány-növekedés és a jelenleg megmaradó halkészlet figyelembevételével az összes halelhullás 1241 tonna. Ebbôl 33,8 százalék ragadozó hal, 13,5 százalék ponty, 8,1 százalék kecsege és 44,6 százalék növényevô és egyéb hal. A Szamos és a Tisza medrében elpusztult 1241 tonna hal becsült értéke 874 millió forint. Szakértôi vélemények szerint közel azonos értékűre becsülhetô a ritka és védett halfajok eszmei értéken számolt vesztesége, amely szintén 874 millió forintra tehetô. Idén a Környezetvédelmi Minisztérium a haváriakeretébôl 750 millió forintot különített el a két folyó természeti értékeinek a revitalizációjával összefüggô kiadások fedezésére. Így a ciánszennyezés közvetlen kára 1,7-1,8 milliárd forintban határozható meg.
A Szent István Egyetem gödöllôi laboratóriumában elemzik azokat a tiszai ártérbôl vett talajmintákat, amelyekbôl a szennyezés mértékére lehet következtetni - jelentette ki Bakó Botond, az egyetem állattani és ökológiai tanszékének tudományos kutatója hétfôn az MTI-nek.
A kutatók a talajban lévô fonalférgek számából következtetnek a természet állapotára, tíz dekagramm földben ugyanis több ezer faj ilyen, szabad szemmel nem látható lény él. A szakemberek a Tölgy Természetvédelmi Egyesület egyetemistákból, tanárokból álló csoportjának tagjaként a ciánszennyezés idején a Tisza érintetlen és fertôzött árterébôl többtucatnyi mintát vettek, amelyekbôl most készül a "fonalféregleltár".
Az összevetésbôl pedig - tudományos módszerrel - következtetni lehet arra, hogy milyen mértékben károsodott a talaj. Az eredmény alapján meghatározható az összes többi magasabb rendű élôlény esetleges károsodása is - húzta alá a kutató.
Magyar Nemzet, 2000. március 21.