Jó eséllyel perelhetünk a ciánszennyezés miatt
Jezsó-Moldoványi (Magyar Nemzet)
A legfrissebb adatok szerint Romániában százkilenc olyan potenciális szennyezőforrás található, amely bármikor a tiszai ciánszennyezéshez hasonló ökológiai katasztrófát okozhat. Közülük egyet - az Aurul elhíresült telephelyét - az ENSZ is megvizsgált. Jelentésükből kitűnik: tervezési hibák, elégtelen megelőző intézkedések és a rossz időjárási viszonyok együttesen okozták azt a balesetet, amely miatt a Tiszán és a Szamoson 1241 tonnányi hal pusztult el. Bruhács János, a Pécsi Tudományegyetem nemzetközi jogi professzora szerint hazánk a károk miatt jó eséllyel pereskedhet. Két per is számításba jöhet: egyrészt Magyarország magánjogi eljárást indíthat a szennyezést okozó romániai Aurul ellen, illetve a cég ausztráliai anyavállalatával, az Esmeraldával szemben, továbbá hazánk nemzetközi bíróságon perelheti a román államot.
Tervezési hibák, elégtelen megelőző intézkedések és a rossz időjárási viszonyok okozták a romániai ciánszennyezést - ez áll a balesetről kiadott ENSZ-jelentésben. A világszervezet tizenhat tagú küldöttsége tíz napot töltött a nagybányai Aurul aranybánya telepéről kiinduló ciánszennyezés következményeinek vizsgálatával. Az ötvenhét oldalas jelentés egyebek mellett megállapította: "A bányavállalat munkatársai nem gondoskodtak arról, hogy a derítőnél kivédhető legyen az ellenőrizhetetlen vízbeáramlás okozta áradás." Frits Schlingemann, az ENSZ-küldöttség vezetője a vészhelyzet során tett román intézkedéseket általában jónak tartotta, azt azonban kifogásolta, hogy tíz órát vett igénybe, amíg a környezetvédelmi hatóságok figyelmeztetése eljutott a vízügyi szervekhez. Az ENSZ szakértői egyébként azt is megállapították, hogy Nagybánya közvetlen környezetének folyórendszere a hosszú ideje tartó szennyezés miatt egyértelműen mérgezettnek tekinthető. Bo Wahlstrom, az ENSZ környezetvédelmi programjának vezető szakértője például a gyorsan levonuló ciánmérgezésnél sokkal veszélyesebbnek nevezte azokat a nehézfémeket, amelyek leülepedtek a Tisza erdélyi vízgyűjtő területén lévő folyók medrében. E fémek némelyike ugyanis még a magzati fejlődést, illetve az idegrendszert is károsíthatja.
Ökológiai bomba
A bejelentést követően a romániai lapok arról tudósítottak, hogy a bukaresti környezetvédelmi tárca és az ipari minisztérium eltitkolja a szennyezési gócpontokat. A Ziarul Financiar című lap például megírta, hogy a romániai ipari derítők "állandó veszéllyel" fenyegetnek. Ugyanezekről az ipari derítőkről a Curentul és a Jurnalul National című lapok szerint "az ország ökológiai biztonságát fenyegetik", illetőleg "valóságos ökológiai bombák". A Kolozsváron megjelenő Krónika című erdélyi magyar közéleti napilap pedig terjedelmes riportban számolt be a környezetszennyező ipari létesítményekről. Ebből kiderül, hogy bár Romica Tomescu környezetvédelmi miniszter 1996-os beiktatásakor mintegy hatvan súlyos szennyezési gócra hívta fel a figyelmet - a közelmúltban már százkilenc ilyen veszélyes telepről beszélt -, a nyilvánosság előtt azonban mind az általa vezetett szaktárca, mind az ipari és kereskedelmi minisztérium titkolja e cégek nevét.A román környezetvédelmi miniszter egyébként az ENSZ-jelentés óta nem tett többet, mint hogy gyorsan kijelentette: eltúlzottnak értékeli a ciánszennyeződésből eredő magyarországi károkat. Koller M. Gábor, a magyar környezetvédelmi tárca szóvivője mindezt érthetetlennek nevezte. Álláspontja szerint a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetnek a szakma élvonalába tartozó munkatársai alapos hozzáértéssel végezték a Szamos és a Tisza halpusztulásának vizsgálatát. Kijelentette: egész Európában csak két olyan műszer van, amellyel nagy pontossággal megállapítható a folyókban lévő élő és elpusztult halak mennyisége. Az egyiket a szarvasiak használják. A korszerű eljárással a Szamos és a Tisza teljes magyarországi területét megvizsgálták. Hozzátette: közvetlenül a szennyezés után az elpusztult halaknak csak kisebb része került a felszínre, nagyobb részüket elvermelt állapotban érte a mérgezés. Ezek csak az árhullámok révén kerültek a felszínre vagy sodródtak tovább. A Környezetvédelmi Minisztérium adatait Gönczy János kormánybiztos is megerősítette.
Jogos a kártérítés
A kár mértékének megállapításakor a szakemberek a telepítési értékből indulnak ki, amely sokkal alacsonyabb a piaci árnál. A szigorúan védett és elpusztult halfajoknál azonban az igen magas eszmei értékkel kell számolni. A Környezetvédelmi Minisztérium szerint az 1241 tonnányi elhullott hal becsült értéke 874 millió, a ritka, védett halfajok eszmei értéke további csaknem 900 millió forint.- Noha múlik az idő, és késik Románia válasza a ciánszennyezéssel kapcsolatosan, nem csökken Magyarország esélye a kártérítésre - nyilatkozta lapunknak Bruhács János, a Pécsi Tudományegyetem nemzetközi jogi professzora. Kifejtette: két per jöhet számításba: Magyarország magánjogi eljárást indíthat a szennyezést okozó romániai Aurul ellen, illetve a cég ausztráliai anyavállalatával, az Esmeraldával szemben. Hazánk továbbá nemzetközi bíróságon is perelheti a román államot. Mint ismeretes, a ciánmérgezéssel összefüggésben eddig két konkrét jogi lépést tett a magyar állam. Egyrészt előzetes bizonyítás iránti kérelmet nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. Ezen eljárás során a bíróság szakértőt rendelt ki annak megválaszolására, hogy a Tisza különböző helyein milyen, az élővilágra ártalmas anyaggal szennyezték a folyót. A szakértő feladata annak leírása, hogy a Tiszába ömlő szennyező anyagok és az élővilágban bekövetkezett pusztulás között van-e ok-okozati összefüggés.
Bruhács János kifejtette: az államok közötti perek elindítását hosszadalmas diplomáciai egyeztetés előzi meg. Ugyancsak időigényes eljárásra lehet számítani, ha a két állam között bármilyen fórum előtt perre kerül a sor. Döntő kérdés az esetleges bírósági eljárásban a román állam felelősségének jogalapja. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: a román állam által aláírt nemzetközi szerződések és az általános szabályok teremtik meg a kártérítési igény jogalapját. A jogászprofesszor szerint helyesebb jóvátételt említeni, hiszen az nemcsak kártérítésről rendelkezik, hanem a további jogsérelem megelőzését is magában foglalja. Ha erről döntés születik, akkor a bányaüzemek a jelenlegi módon nem működhetnek tovább, s a jövőben is csak a lehető legbiztonságosabb technikával. A jóvátételbe beletartozik az eredeti állapot helyreállítása, ami például haltelepítést is jelent.
- Bizonyítanunk kell, hogy Románia nem tanúsított elvárható gondosságot a megelőzésben. Bonyolult eljárásról van szó, és szerencsésebb lenne diplomáciai úton megegyezni a románokkal - véli Bruhács János. További kérdésünkre kifejtette: a kár nagyságát konkrétan kell bizonyítani, és pénzben is meg kell határozni. Ebben segíthet a nemzetközi szakértői vizsgálat. E tekintetben Magyarország számára kedvező az ENSZ-jelentés. A nemzetközi egyezmények megsértésével kapcsolatban elmondta: Románia aláírta a szófiai egyezményt, amely a Duna védelmére és fenntartható használatára irányul. Ennek célja a tartós környezeti károk elkerülése és az ökológia védelme. Az államok vállalják, hogy jogi szabályokat fogadnak el a vízre veszélyes anyagok kezeléséről. Az elővigyázatosság elvét tette kötelezővé az 1992-ben Helsinkiben megkötött - Magyarország és Románia által is aláírt - egyezmény. Ez előírta a szenynyező fizet elvét, és leszögezte: indokolt esetben - ha az ökológiai szempontok megkövetelik - be kell tiltani az ilyen tevékenységet. Az Európa Tanács egyezményt fogadott el az európai vadon élő állat- és növényfajok védelméről. Eszerint bizonyos fajokat szigorúan óvni kell. Márpedig a Tiszán több védett halfaj elpusztult. Számításba jöhet még kártérítési jogalapként a biológiai sokféleségről szóló dokumentum is.
Jogi szempontból azért öszszetett a helyzet, mert nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely pontosan egybevág a ciánszennyezéssel. Ezért a magyar jogi álláspontot az említett dokumentumok rendelkezéseivel kell alátámasztani. Leegyszerűsítve persze akár úgy is megfogható Románia felelőssége, hogy alapnak tekintjük a nemzetközileg elfogadott előírást, amely kimondja: nem lehet másnak kárt okozni. A szóba jöhető fórumok közül Bruhács János megemlítette a hágai Nemzetközi Bíróságot, amely joghatóságát a szófiai egyezményben Magyarország és Románia egyaránt elismerte. A dokumentum záradéka fogalmazza meg, hogy a felek vitás kérdésben Hágához fordulnak. Lehetőség van arra is, hogy választott bíróság döntsön a jogvitában.
Fontos a revitalizáció
Hasonlóan látja hazánk jogi mozgásterét Dankó Gyula, a tiszai szennyeződések miniszteri biztosa is. Szerinte a környezetvédelmi nemzetközi jog pillérei közé tartozik a szennyező fizet elve. Éppen ezért a Tiszán keletkezett károk megtérítésének igényét az azt okozó Aurul ausztrál-román vegyesvállalat ellen kell benyújtani. Az Esmeralda anyacég csődeljárást kezdeményezett ugyan maga ellen, de Dankó Gyula tudomása szerint a világ több pontján, így például Hondurasban vagy Pápua Új-Guineában is számos érdekeltsége van. Kijelentette: a cianidszennyezést követően a minisztérium kidolgozta vizsgálati és cselekvési programját. A tárca június végéig befejezi az összes mérési adat kiértékelését, valamint belefog a szükséges revitalizációs tervek megvalósításába. A miniszteri biztos szerint a kárfelmérés még nem fejeződött be. Mint mondta: azért nem lehet pontos adatokat közölni, mert a cián után két nehézfém-szennyeződési hullám is érkezett, így a hatások és a károk összeadódtak, egymást erősítették. Hozzátette: hazánk veszteségei több részből tevődnek össze. Egyik a ténylegesen bekövetkezett kár - például az elpusztult halállomány -, a másik az elmaradt haszon, amelyet többek között a halászatból vagy az idegenforgalomból eredő várható kiesés és az ebből következő negatív társadalmi, gazdasági és szociális hatások miatt kell elszenvedni.Pirksz Gábor, az E-misszió nevű civil szervezet vezetője szerint a Tisza rehabilitációjának alapkérdése, hogy megoldódjon a holtágak és a folyó közötti vízmozgás. Álláspontja szerint a közeljövőben több olyan csatornát és zsilipet kell építeni, amely összeköti a folyót holtágaival. A szakember hangoztatta: a nyolcvanas évek aszályos időszakai kiszárították az ártereket és a holtágakat, amit az állat- és a növényvilág egyaránt megsínylett. Egyesülete ezért egyetért azokkal a vízügyi szakemberekkel, akik javasolják, hogy áradások idején a víz egy részét tereljék ki a mederből. Megtudtuk: az E-Misszió román környezetvédők segítségével folyamatosan gyűjti az adatokat a potenciális környezetszennyezőkről.
A Tisza mostani áradása miatt egyébként Tokaj, Kisköre, valamint Mindszent környékén várakozáson felül ikráznak a halak. Miután Gönczy János tiszai kormánybiztos a folyó teljes hazai szakaszán feloldotta a haltelepítési tilalmat, először a mindszenti komp mellett engedtek a Tiszába előnevelt halakat. Arról azonban még nincs adat, hogy a hazánkat két hullámban érő nehézfémszennyezés üledékét kimosta-e az árvíz. Csak feltételezni és remélni lehet, hogy javult a helyzet.