Nehézfém monitorozás
Kossuth Rádió, Zöld Hírek, febr. 16.Műsorvezető: Sarkadi Péter
Mv.: - Az elmúlt napokban a tiszai katasztrófa kapcsán sokat hallani arról, hogy a cián, mint univerzális méreg valamennyi élő szervezet biológiai oxidációját gátolja. A cianidon kívül a különböző nehézfémek is sok gondot okoznak, és fognak is még okozni, hiszen réz, cink, kadmium, ólom és egyéb nehézfémek az élőlények enzimműködését ideiglenesen vagy hosszabb távon károsítják. A szegedi egyetemen évtizedek óta mérik a folyó és az élővilág nehézfémtartalmát, ez eredményekről és a feladatokról beszél Nemcsók János környezetbiokémikus professzor.
Nemcsók János környezetbiokémikus professzor: - Ezek a nehézfémek alapvető életfontosságú folyamatokat is károsíthatnak, most az a szörnyű ebben a dologban, hogy ezek a nehézfémek akkumulálódhatnak az iszapban, sőt ilyenkor a nyugalmi állapotban levő táplálkozási lánc legcsúcsán levő halak szervezetébe is mérsékelten akkumulálódnak, de amikor a víz majd föl fog melegedni, és a halak elkezdenek táplálkozni, akkor az iszapban leülepedett nehézfémet óriási sebességgel fogják fölvenni, és ennek a következménye is beláthatatlan. Rézről, cinkről, kadmiumról van szó, gyakorlatilag ezek a nehézfémek az idegrendszer bénításán túlmenően alapvetően a fehérjék működését, komformációját, szerkezeti fölépítését károsan befolyásolják, magyarán mondva generális mérgező szereknek tekinthetők, és ez mellett az egy nagyon komoly probléma, hogy ezidáig nem mérték meg ezeknek a koncentrációit. Nálunk a biokémiai tanszéken a Szegedi Tudományegyetem 30 éve foglalkozunk azzal, hogy a nehézfémek és egyéb vízi környezetszennyező anyagok milyen hatást váltanak ki a halakra. Rövidesen vízre szállunk a szó szoros értelmében, mivel a Tiszának a felső szakaszán, Záhony fölötti területen kontroll állapotnak tekinthető helyzet van, megmérjük adott halfajoknak a biokémiai élettani paramétereit, és ezt összevetjük a szennyezett területen kifogott, vergődő, még nem elpusztult egyedeknek az adataival. Ilyen módon a veszélyeztetettség fokát biokémiai és élettani szempontból meg tudjuk határozni. Most hogyha hetenként csináljuk ezeket a mintavételeket, akkor bizonyos regenerációs időre is tudunk prognózist adni. Én azt a véleményt sem tartom reálisnak, hogy több évtized szükséges a vízi környezet regenerálásához, de azokkal sem értek egyet, akik próbálják alábecsülni ez a folyamatot.
Mv.: - Önök nehézfémet csak az élőlények szervezetében mérnek, vagy az iszapban is?
Nemcsók János környezetbiokémikus professzor: - Mindenhonnan ki tudunk mérni, ilyen alkalommal az élő szervezetben is kimérjük, az iszapban is kimérjük, sőt a vízben található növényekben, és ebből prognosztizálni lehet a jövőbeni történéseket, és megelőző intézkedéseket is lehet tenni ilyen szempontból, sőt hát a tápláléklánc különböző szintjén levő élő szervezetekben is, a folyókban előforduló csigákban, kagylókban, alacsonyabb rendű rákokban és növényekben is ezt az akkumulációt ki tudjuk mérni. Mi rutinszerűen végezzük ezeket a dolgokat. Csak példaként szeretném elmondani, hogy az E5 út mentén, ami Szegedre bemegy, a fehértói tavakban kihelyezett ketrecekben mértük a halak szervezetében a nehézfémtartalmat, és minél távolabb voltak az E5 úttól, annál kevesebb ólmot, rezet és cinket tartalmazott a halak vére. Ilyen érzékeny módszerünk van, tehát már arra is reagálnak a halak, hogyha folytonosan ott mellettük eldübörögnek a benzingőzt okádó gépjárművek is, azonban én nem szeretném a vészharangokat fölöslegesen kongatni, ezek a mérések azt a célt fogják szolgálni, hogy nagyon pontos, precíz megelőző intézkedéseket tegyünk.
Mv.: - Ezek az adatok, amiket kapni fognak nemsokára az elkövetkezendő hetekben, nyilván számszerűen kimutatják, hogy a különböző halfajok testében, egyedek testében mekkora koncentrációban jelentek meg a különböző nehézfémek. Ez lehet, hogy egy idő után akár riadalmat is kelthet, nem, hogy a tiszai halakat nem lehet fogyasztani?
Nemcsók János környezetbiokémikus professzor: - Bizonyára riasztóak lesznek ezek az adatok, azonban a legtöbb gerinces szervezetében, a halakban is működik egy olyan védekező mechanizmus, amelynek az a lényege, hogy nehézfém szennyezés esetén olyan specifikus fehérjék szintetizálódnak a halak szervezetében, amelyek megkötik ezt, és ezek Istennek hála főként a májban és a vesében akkumulálódnak, olyan belsőségekben, amelyeket nem fogyasztanak az emberek. A másik szerencse az, hogy ezek néhány héten, legkésőbb néhány hónapon belül kiürülnek a szervezetből, úgyhogy hosszú évekig a nehézfém szennyezés nem fogja a nyomát itt hagyni a tiszai halakon, inkább a ciánszennyezés okozta teljes élőlénypusztulás vagy igen nagymértékű élőlénypusztulás a veszélyes.
Mv.: - A szegedi egyetem kutatóin kívül a folyó és az élővilág nehézfém-szennyezettségét a környezetvédelmi hatóságok is folyamatosan mérik.