NSZ . 2002. június 27. . Szerzo: Hargitai Miklós
Környezeti kárral járnak a kitermelési üzletek
Mint arról a múlt héten lapunk, illetve a Népszabadság Online is beszámolt, újabb, a környezetre veszélyes aranybányászati projekt készül Romániában, a Tisza vízgyujtojén. Az esetre - amelynek külön érdekessége, hogy a beruházás támogatását a Világbank-csoporthoz tartozó IFC is fontolgatja - a Bankfigyelo Hálózat hívta fel a figyelmet.
A romániai vállalkozást elindító cég, a kanadai Gabriel Resources nem számít túl jó híru cégnek a szakmában. Úgy is mondhatnánk, hogy semmiféle híre nincsen, mivelhogy eddig nem tett szert bányászati tapasztalatra. Ennél is nagyobb gond, hogy - a Bankfigyelo Hálózat szerint - a beruházást nem is az anyacég, hanem annak egy Csatorna-szigeteken bejegyzett off-shore leányvállalata indítaná. Vagyis amennyiben a nem igazán környezetbarát aranymosó technika (amelyhez hasonló a Tiszán egyszer már környezeti katasztrófát okozott) alkalmazása közben valami baj történne, nem lesz könnyu olyan felelost találni, aki képes lesz az esetleges kártérítések kifizetésére.
Az aranyra vágyó cég nem lehet különösebben tokeeros, a projekt elokészítése ugyanis eddig - a romániai hatóságok meggyozésén túl - olyan partnerek megkörnyékezésébol állt, akik a kitermelés megindításához szükséges pénzt biztosítani tudnák. Így került a képbe az IFC - a Világbank befektetési társasága -, amely azonban az ügylet nyomán fellángoló (többek között budapesti) tiltakozások nyomán állítólag már nem tartja olyan jó ötletnek az aranyüzletet, s egyes információk szerint kevéssé valószínu, hogy beszáll a beruházásba. Ez azonban egyáltalán nem tartja vissza a Gabriel Resources illetékeseit attól, hogy Romániában kész tényként közöljék mindenkivel a világbanki támogatást, ezzel is elorelendítve a projekt sorsát.
Felbukkant lehetséges befektetoként az EBRD is, ám ott még csak az ötlet szintjén került szóba a támogatás, közelrol még nem vizsgálták meg a lehetoséget. Feiler József, a Bankfigyelo Hálózat munkatársa szerint ma már az említett intézmények is jobban odafigyelnek rá, hogy csak jó híru vállalkozásokhoz adják a pénzüket (és a nevüket), ám a korábbi tevékenységük környezetvédelmi szempontból korántsem volt gáncstalan. Példa erre az 1997 óta muködo grúz-azeri koolajvezeték, amelynek 1,98 milliárd dolláros költségébol 400 millió dollárt állt az EBRD és az IFC. A vezeték építése és üzemeltetése környezetvédelmi katasztrófával fenyegeti az érintett térséget: a szennyezett olajos iszap ártalmatlanítása és elhelyezése megoldatlan, a keletkezo szennyvizet a Kaszpi-tengerbe vezetik. A csovezeték üzembe helyezése óta több olajszennyezéssel járó baleset is bekövetkezett, amelyek miatt napokra le kellett állítani a szállítást. A legutóbbi eset 2002. május 5-én történt Nyugat-Grúziában, ahol mintegy két tonna olaj öntött el egy 1000 négyzetkilométer nagyságú területet. A zöldek azt is a társfinanszírozók szemére vetik, hogy mind oket, mind a lakosságot kizárták a környezeti hatásvizsgálat folyamatából.
Mint Feiler József elmondta, a 90-es évek eleje, az európai és közép-ázsiai kommunista rendszerek bukása óta a Világbank-csoport fontos szereploje lett a kitermelo iparágaknak: 7 milliárd dollárt fektetett az ágazatba, s a Valutaalappal együtt a régió kormányainak tanácsadójaként is fellépett. A Bankfigyelo Hálózat elemzése szerint ugyanakkor a Világbank projektjei semmivel sem átláthatóbbak, szociálisan érzékenyebbek vagy környezetbarátabbak, mint más külföldi beruházások az adott országban. A British Petroleum és hozzá hasonló beruházók úgy tekintenek a Világbank-csoportra, mint "ingyen közpénzek" forrására. Ilyen direkt és indirekt garanciák nélkül számos projekt elfogadhatatlan lenne a magánberuházók számára. A támogatott programok igen gyakran politikai indíttatásúak, annak ellenére, hogy ezt az intézmény alapokmánya tiltja. Jellemzo, hogy a szociális hatásokat nem mérik fel megfelelo alapossággal. Kevés figyelmet fordít a bank a munkakörülmények szabványainak betartására. A beruházások ugyanakkor gyakran veszélyes technológiákon alapulnak (mint például a cián alkalmazása az aranybányászatban), és a világbanki részvétellel zajló nemesfém-bányászati projektek a toxikus anyagok kibocsátásának egyik fo forrásának számítanak a régióban.
A zöldek az említett esetek kapcsán azt követelik a Világbanktól, hogy az intézmény készítsen konkrét cselekvési tervet a fosszilis tüzeloanyagok és ásványi anyagok kitermelésére irányuló projektek támogatásának öt éven belüli teljes beszüntetésére.