English version

Miror sites / Tükrözések

Vissza a kezdőlapra

Népszava 2000. március 1.

Szükségtározókba lehetett volna terelni a ciánszennyezett vizet, de azokban halastavak vannak - nyilatkozta lapunknak Feiler József környezettudományi szakértő, a Föld Barátai nemzetközi szervezet európai alelnöke, nemzetközi környezetpolitikai elemző. A Tisza beteg, gyógyítása dollármilliókkal sem lehetséges. Az elmúlt hetekben egy évmilliók során kialakult, élő rendszer pusztult el. A mielőbbi haltelepítés különböző érdekcsoportok óhaja. A vészhelyzetre egy-két órán belül választ kellett volna adnia a kormányzatnak. A katasztrófa kifejezést először a Külügyminisztériumban használták, jelentette ki a szakértő, akivel a Tiszát ért ciánszennyezés után előállott helyzetről beszélgettünk.

Horváth Ildikó NÉPSZAVA

- A tiszai ciánszennyezéssel kapcsolatban hetek óta egymásnak ellentmondó nyilatkozatok látnak napvilágot. Ki két évre, ki ötvenre teszi a folyó regenerálódásának idejét. Van, aki szomorú történetről, van, aki ökológiai katasztrófáról beszél. Ön hogyan minősíti az előállt helyzetet?

- Egyértelmű, hogy ökológiai katasztrófa történt. Vajon nem elegendő indok erre, hogy Tokajig sterillé vált a folyó, a mérgezés következtében visszafordíthatatlan folyamatok alakultak ki az évmilliók során kialakult élővilágban, amelynek most újra kell épülnie.

- A halászok, sőt a tiszai kormánybiztos szerint is a Tisza élővilágának gazdagsága a tervezett haltelepítéssel egy-két év múlva elfogadható lesz.

- A haltelepítés ökológiai szempontból nonszensz. A halott Tiszában én úgy tudom elképzelni a halászatot, hogy egyik oldalon bedobják a halat, a másikon pedig kifogják. A halaknak ugyanis hosszú ideig nem lesz mit enniük. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a folyó öntisztító képessége is megsérült. Az ezután érkező szennyezésekkel szemben nincs a folyónak védekező mechanizmusa. Lehet, hogy hamarosan megjelenik néhány gyorsabban szaporodó, inváziós faj a Tiszában, ez azonban csupán mennyiségnek s nem minőségnek tekinthető. Még mindig nem tudjuk a katasztrófa teljes méretét, hiszen a magukat télire elvermelő őshonos halak teteme, amelyeket téli álmukban ért a pusztulás, még nem jöttek fel a víz színére. Még nem tudjuk, mekkora kárt okoznak a visszamaradt nehézfémvegyületek. A mielőbbi haltelepítést véleményem szerint érdekcsoportok szorgalmazzák...

- A kár felbecsülésével mindenki csínján bánik, mondván, hasonló katasztrófára idehaza még nem volt példa. A világban azonban történtek már ciánkatasztrófák.

- A Colorado állambeli Summitvillben történt ciánkatasztrófa utáni rekonstrukciós munka 170 millió dollárba került. Véleményem szerint azonban egy élő rendszert nem lehet pénzen megvenni. Ha dollárral béleljük ki a Tiszát, akkor sem tudjuk visszaadni régi minőségét.

- Mit lehetett volna tenni a tiszai katasztrófa elkerülésére?

- Tudván tudott, hogy minden folyónk behozza az országba a maga szennyét, egyebek között olyan kémiai vegyületeket, amelyek az emberek hormonháztartását is befolyásolják. Csak kitérőként említem meg a Pécsett és Szegeden tapasztalt alfa-sugárzást, amelyet a délszláv háború idején észleltek s amelyet az amerikaiak soványított urániumból készült lövedékei okoztak. A lövedék elégése után keletkezett üveggömbszerű porrészecskék a légáramlatok útján 40 kilométer messzire, így hazánkba is "elutaztak." Szóval vészhelyzet mindig fenyegethet, és a vészhelyzetre fel kell készülnünk, méghozzá megfelelő tervekkel. A ciánszennyezésre 1-2 órán belül válaszolni kellett volna.

- Hogyan?

- Először is információgyűjtéssel. Azonnal tájékozódni kellett volna, milyen mérgező anyag jön milyen útvonalon, milyen hatása van, mit lehet tenni. Órákon belül össze kellett volna gyűjteni a tudásanyagot, amivel csökkenteni lehetett volna a katasztrófa mértékét. A foltokban érkező szennyezést szükségtározóba kellett volna terelni s ott megfogni.

- Van nekünk ilyen?

- Három is! Csakhogy ezeket halastavaknak használják. Mérlegelni kellett volna: mit áldozzunk fel, három halastavat vagy 800 kilométer folyószakaszt? A végeredmény ismert...

- A nemrég elfogadott katasztrófatörvényünk milyen útmutatást ad ilyen helyzetre?

- Vagy a katasztrófatörvény rossz, vagy a végrehajtókkal van baj. A törvényben a katasztrófa meghatározása eléggé gumiszerű... Az viszont egyértelműen kiolvasható a paragrafusokból, hogy akkor van katasztrófahelyzet, ha az eseményekre a hatóságok normális működési körükben nem tudnak megoldást találni. A katasztrófa felismerése elég lassan történt meg. Sem a Belügyminisztérium, sem a Környezetvédelmi Minisztérium nem fogta fel azonnal, hogy mi történt, elmaradt a tárcaközi egyeztetés is. Az eset jellemzéseként említem meg, hogy amikor végre megszületett a környezetvédelmi tárca jelentése a ciánszennyezésről a külföldi hatóságok számára, abban sehol sem szerepelt a katasztrófa kifejezés, ezt utóbbit a Külügyminisztériumban írták bele a dokumentumba...

- Mintha a világ előbb "felkapta volna a fejét".

- Szintén jellemző, hogy a tragikus hírt a Magyar Természetvédők Szövetsége röpítette szét a világba, legelőször is az érintett Ausztráliába, majd az USA-ba. A ciánügy akkor keltett igazi visszhangot, amikor a szennyezés elérte a jugoszláv területet. Déli szomszédunk jóval markánsabban lépett fel, minden tekintetben. Elgondolkodtató, hogy az ENSZ-nek kellett értesítenie az Európai Unió végrehajtó szervezetét (az Európai Bizottságot), hogy Magyarországon ciánkatasztrófa van.

- Bevonják-e a kárfelmérési, illetve elhárítási munkákba a hazai zöld szervezeteket? Egy környezetvédelmi minisztériumi közlemény szerint számítanak a zöldek munkájára, sőt anyagi támogatásukra is ígéretet tettek.

- Számunka is meglepő volt, hogy egy közelmúltban megtartott sajtótájékoztatón a környezetvédelmi tárca vezetői bejelentették: megegyeztek a zöldekkel a kárelhárítási munkákat illetően. A dolognak csupán az a szépséghibája, hogy előzőleg a zöldekkel erről senki sem váltott szót. A jelenlegi helyzet az, hogy semmiről nincs hivatalos információnk.

- De valami csak történik?

- Az utóbbi héten semmi! El kellene kezdeni a kár felmérését. A kormánybiztosnak ki kellene alakítania a megfelelő háttérszervezetét. Meg kellene invitálni a tudományos élet képviselőit, hogy fejtsék ki véleményüket a rehabilitációról. Hozzá kellene fogni a szükséges - állami és külföldi - pénzek megszerzéséhez. S nem utolsósorban el kellene kezdeni a kártérítéshez szükséges bizonyítékok gyűjtését, méghozzá nemzetközileg elfogadott méréseredmények alapján.

- Vagyis hol tartunk most ciánügyben?

- Állóvíz van a Tiszában.