Mit tehet a Tisza Klub?
Jó reggelt kívánok Mangel Gyöngyi vagyok.
- Az elmúlt hét csütörtökén kihelyezett ülést tartott az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága a Csongrád megyei Szegváron. A bizottság tudósokat és a zöldszervezetek szakembereit hallgatta meg a Tisza folyóval dolgozó környezetvédőket. Dr. Hamar József hidrobiológus a Tisza Klub vezetője is részt vett a tanácskozáson. A kutató szerint bármilyen fájdalmas is, ami történt most azzal kell foglalkozni, hogy hogyan lehet élővé tenni a folyót.
H.J.: - Mi úgy gondoljuk, hogy egy új fejezetet kell most már nyitni, amelynek a mottója a remény lehet, hiszen itt nemcsak a természetről van szó, itt elsősorban rólunk van szó. Vagy a természeten keresztül rólunk van szó.
R.: - Reményeket emlegetett, de ugyanakkor meglehetősen sötétek azok a képek, amelyeket különböző tudósok festettek le, hogy az élővilág körülbelül 70 százaléka elpusztult.
H.J.: - Ha morzsányi is, de annyi információnk már van, hogy a Tisza középső szakaszán nem pusztult ki teljesen az élővilág. Egy kedves ismerősöm az ároktőri polgármester telefonált pénteken este, hogy tiszavirágot találták, tiszavirág lárvákat találtak a folyóban, a Vízügyi Igazgatóság laboratóriuma és a Kiskörei tározón áthaladó Tisza medrében talált igaz részben elpusztult, részben élő egyedeket. Mi abban reménykedünk, hogy a természetnek a megújulása, az meg fog történni. A folyó esetében ez két részre osztható. Lesz egy gyorsabb, egy könnyebb és talán látványosabb is, ez a vízre vonatkozik. Hiszen a fölülről érkező friss víz, az már ciánmentes lesz és a mellékfolyókból azért kezd visszatelepedni az élővilág, amely ezt a vizet jellemzi. A másik, amivel problémánk van, vagy problémánk lesz, az a medernek az élővilága, amely legalább olyan fontos egy folyó szempontjából. Ez tovább tart.
R.: - Még nem tudjuk, hogy mit találunk az üledékben, a folyó üledékében, hiszen könnyen elképzelhető, hogy kisebb állatok, növények maradványai leülepednek az iszapra, a homokra, ezek később, ahogy a friss víz jön, úgy fognak fölkavarodni. Negatív jóslatok azt is mondhatták, hogy később fog elkezdeni rothadni a folyó, az üledékben levő tetemektől.
H.J.: - Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Tiszán is egy kisebb áradás már elkezdődött. Ez egyrészt magának a víznek és víz élővilágára is gondolok a megújulását jelenti, illetve annak a kezdetét, hogy az üledék, amelyik tulajdonképpen élőhely az ott lakók számára, az megtisztul, legalább a felszíne meg fog tisztulni az ottmaradt vagy leülepedett állati tetemektől vagy hulláktól és az áradások végére, amely azért még kicsit arrébb van egy tisztább altalaj, tisztább élőhely lesz az újra betelepülők számára.
R.: - Önök azért javaslatot is tettek, hogy mit tehetnének a tudósok, mit tehetnének önök, a zöldszervezetek szakemberei, biológus, hidrobiológus szakemberek és mit várnának el a kormánytól a felelős szervektől azért, hogy valóban elő lehessen segíteni a természetnek valamilyen módon való megújulását.
H.J.: - Javaslatainkat illetően igen nagy volt az egyetértés a tudósok és a zöldszervezetek szakértői között és mindaz, amit javasoltunk a környezetvédelmi bizottság tagjainak is tetszett és nagy valószínűséggel, hogy ezekből jó néhány pontot az országgyűlési határozatba, amely a kormány számára szól, be fognak venni. Hat javaslatunk volt az, hogy az ökológiai katasztrófa intézményrendszerét és magának az ökológiai katasztrófának a fogalmát, azt a katasztrófa törvénybe vegyék bele azért, hogy ilyen vagy hasonló esetekben a kárelhárítás, az állami intézkedések sokkal, de sokkal gyorsabban történjenek meg. Nekünk az a véleményünk, hogy a kormány az érintett folyóknak, tehát a Szamosnak és a Tiszának az érintett szakaszain és azokon a mellékfolyókon, ahol például a halállomány és az élővilág visszapótlódhat- moratóriumot rendeljen el a halfogást illetően.
R.: - Ez gondolom, hogy rövidtávon néhány embernek nem jó, de hosszú távon csak ez segíthet.
H.J.: - Igen, de mi tulajdonképpen meghatározott szakaszokra és meghatározott halfajokra szeretnénk ezt a halfogási tilalmat elrendelni, amelyet természetesen szükség esetén lehet szigorítani, de lehet könnyíteni is. Itt két dolog lenne fontos, ennek az elrendelése, az a már kinevezett kormánybiztos hatáskörébe tartozzon, másrészt pedig az, hogy kijelölt szakaszokra lehet érvényes. A Kiskörei tározót vizsgáló szakemberek véleménye alapján azt tudjuk mondani, hogy a tározó jelentős része ott, ahol nem a Tisza medre található, mentesült a ciánszennyezéstől. Ennek nyilvánvalóan kettős haszna is van, egyrészt az, hogy az idegenforgalom számára ez azért jelent valamit, másrészt pedig onnan a tározóból is történhet a Tisza medrébe az élővilágnak az utánpótlása. Úgy gondoljuk, hogy a kormánynak a kártétel következtében munka nélkül maradtak valamilyen formában, főleg a halászokra gondoltunk, mindenféleképpen kárpótolni kellene és gondoskodni a megélhetésükről. Mi nagyon örültünk annak, hogy kormánybiztost neveztek ki azért, mert három fontos téma a van a jövőt illetően, amelyet kizárólag csak integrált módon, az érintettek együttműködésével lehet megvalósítani. Ilyen a károknak a fölmérése, a kárigénynek a megállapítása, illetve a rehabilitáció. A kormánybiztost jogilag is, szakmailag is meg kell erősíteni azért, hogy ez egy összefüggő rendszert alkosson azért, hogy ne történjenek olyan beavatkozások, amelyekről nem is tudunk, csak bejelentik, hogy ezt vagy azt mértek vagy telepítettek vissza. Nagyon fontos lenne az, hogy minden olyan beavatkozás, amely akár a felmérést, a kármegállapítást illeti, vagy a rehabilitációt illeti, az a kormánybiztos intézményen keresztülmenjen. Nyilvánvaló, hogy nagyon sokan fognak jelentkezni ötletekkel és cselekedni szeretnének. Egyértelmű, hogy ehhez a rehabilitációhoz gazdasági érdek is fűződik, tehát igen sokoldalú lesz az érdeklődés és ezt valamiképpen mindenképpen egy szabályozott mederben kellene lefolytatni. Az intézkedések során annak érdekében, hogy a természeti értékek védelme és a víz környezetbarát hasznosítása hosszabb távon is biztosítva legyen, a folyó ökológiai rendszerének rehabilitációja lenne az első, mert ez szolgálja mindazokat, akik a Tiszából élnek. Gondolunk a halászokra, gondolunk az idegenforgalomra, gondolunk arra, hogy ez egy nagyon szegény vidék és nagyon örültünk annak, hogy a táj szépségeit, a táj harmóniáját, az élővilág ritkaságait felhasználva egy olyan idegenforgalom indult ezekben, főleg a kisebb falvakban, amely megélhetést biztosított a számukra. Ez most elveszett. Annak érdekében, hogy ez is helyreálljon, és tovább tudják ezt folytatni, ennek érdekében mindenféleképpen az élővilág visszaállításáról gondoskodni kell