Mi lett a vidrákkal? -- Beszélgetés Gera Pállal
Kossuth rádió, Zöld hírek, feb. 15.
Zöld hírek - Jó napot kíván a mai szerkesztő Sarkadi Péter.
- Hazánk európai vidra nagyhatalom és reméljük az is marad, annak ellenére, hogy a tiszai ciánszennyezés valószínűleg komoly károkat okozott fokozott védett lutrákban. E vízi ragadozók hazai állományát évek óta vizsgálják az Alapítvány a vidrákért szakemberei. Az alapítvány igaz gatója Gera Pál.
G.P.: - Az elmúlt napokban a bulvársajtóban felröppentek hírek, hogy nagyon sok vidra elpusztult a Szamost és Tiszát ért ciánszennyeződés miatt. Nos hát mi február 3-a óta, tehát a szennyezés bekövetkezte után szinte rögvest mind a mai napig kint voltunk, illetve kint vagyunk a területeken, a szennyezés menetét követtük mi is. Vidra tetemről eddig nekünk mindössze kettőről van tudomásunk, a Szamosnál pusztult el két vidra, akit aztán a rengeteg haltetemmel együtt kidobtak vagy elszállítottak.
R.: - Ezek egyértelműen a ciántól pusztultak el?
G.Z.: - Valószínű, hogy attól, de senki nem vizsgálta őket, hiszen az első napokban olyan nagy volt a fejetlenség és a pánik, hogy a rengeteg tetemet, haltetemet is tehát pánikszerűen dobták ki a partról az emberek, hiszen még azt se tudtuk, hogy mi történt.
R.: - A tragédia előtt mekkora lehetett a Szamos, illetve a Tisza árterében élő vidrák száma?
G.Z.: - Hát a több éve tartó országos felmérések, illetve a folyamatos területellenőrzések azt mutatják, hogy körülbelül olyan 300-350 vidra egyed élt, ezeken a szakaszokon rendszeresen. De ennek az állománynak a nagy része valószínű, hogy elpusztult függetlenül attól, hogy még nem találtuk, csak ezt a két vidra tetemről van tudomásunk, hiszen a vidrák valószínű, hogy a vergődő halakat megették, majd visszatérek a fészkükbe és itt pusztultak, illetve ha a vízben maradtak, akkor majd később valahol fog a tetemük a felszínre emelkedni.
R.: - Az nem lehet, hogy egyszerűen csak más vizekbe költöztek át? Tehát hogyan lehet azt megállapítani, hogy nincsenek itt, nincsenek meg a nyomaik?
G.Z.: - Igen, hát a vidra rendszeres útvonalat használ és az útvonalaikon rendszeresen nyomjeleket hagy, amivel egymásnak is üzennek. Ezeket vizsgáljuk és általában ott azok a területek, ahol ezek a rendszeresen úgynevezett vidraváltók vannak, ott egyrészt naponta mindig megjelennek ezek az ürülékek, illetve halmaradványok, nyomok. Egyetlenegy ilyen területen nem találtunk erre utaló nyomot. A Szamos és a folyószakaszokon 47 város és község határában vizsgáltuk a folyószakaszokat, ártéri erdőket, csatornaszakaszokat, ez körülbelül 200 vidraváltót jelent, ahol mindig ott volt a vidra jel. Nos amióta a szennyezés ezeken a területeken átvonult, azóta egyetlenegy helyen nem találunk vidrára utaló nyomokat.
R.: - Az nem lehet, hogy elköltöztek? Tehát elmentek tisztább vizű vízfolyásokba, mert hogy mondjuk érezték, hogy büdös van?
G.Z.: - Mi is ezzel bíztatjuk magunkat, hogy ez történt, hogy azokhoz a csatornákhoz és halastavakhoz költöztek a vidrák, amelyek közvetlenül nincsenek érintkezésben a Tiszával, hiszen hogyha valaki kint volt ezeken a területeken, akkor az érezhette, hogy olyan átható illata volt ennek a ciánnak, ami nekünk embereknek, akik például a vidrához képest nagyon rossz szaglásúak vagyunk, nagyon erős fejfájást okozott. Tehát mi abban bízunk, hogy érezték az állatok ezt és esetleg elmenekültek a területről.
Az is nagyon-nagy probléma, hogy éppen párzási és fialási idő van a vidránál, hiszen a vidránál a tapasztalataink szerint október végén, közepén indul a fő párzási idő, ami tart február végéig, márciusig és azok a vidra nőstények, amelyek esetleg a tél folyamán vemhesültek, azok most fialtak le vagy fialtak volna le. Tehát félő az, hogy itt nemcsak az ott élő állomány, hanem a megszületett szaporulat is vagy a leendő szaporulat is elpusztult.
R.: - Mekkora lehet ma a hazai vidrapopuláció?
G.Z.: - A felmérések azt mutatják, hogy körülbelül 1500-2000 vidra él Magyarországon, ami európai viszonylatban nagyon jó, hiszen Európában Csehországtól eltekintve a töredéke él ennek az állománynak és Európában például természetvédelmi körökben bennünket magyarokat vidranagyhatalomnak tartottak.
R.: - Tehát akkor elképzelhető, hogy a hazai állomány negyede, ötöde akár elpusztult?
G.Z.: - Igen, ott olyan mértékű pusztulásról van szó, ami egyedülálló Európa történetében. Tehát ilyen méretű vidrakihalás vagy vidrapusztulásról egyelőre nem tudunk.
R.: - Arra van valamifajta esély, hogy a tiszta vizekben megmenekült állatok majdan visszatelepülnek a Tisza, illetve a Szamos környékére?
G.Z.: - Biztos, hogy van rá esély, de hát ahhoz, hogy a vidrák megint megtalálják a Szamoson, illetve a Tiszán az életfeltételeiket, ehhez elsősorban táplálékra lesz szükségük. Most, amíg megint nem lesz táplálékkal, tehát hallal tele a két folyószakasz, addig biztos, hogy a csatornákra, illetve a halastavakra húzódnak rá a vidrák.
R.: - Az Alapítvány a vidrákért munkatársai több éve vizsgálják a hazai vidrákat. Ehhez a munkához azt hiszem, hogy most elkelne sok segítség.
G.Z.: - Most főleg elkéne a segítség, hiszen mi, akik az alapítvány körül dolgozunk, nem nagyon tudjuk bejárni ezeket a Szamos és tiszai szakaszokat, és abban kérnénk segítséget, hogyha valaki olyan információhoz jut, ami vidrával kapcsolatos, elpusztult vidrát találnak, arról hall, vagy éppen élő vidrát látnak egyes szakaszokon, arról étesítse az alapítványt, mert minden információ, ami most vidrával kapcsolatos, az rendkívül fontos számunkra.
R.: - Hol értesítse önöket?
G.Z.: - Az alapítványnak van egy levélcíme, az 1156 Budapest Nyírpalota út 60 és van egy telefonunk, ami gyakorlatilag egész nap elérhető 06 302583637.