Bemutatkozás
GAIA Sajtószemle
Génpiszka Munkacsoport
"Cián" Munkacsoport
Vidravédelmi Munkacsoport
Közhasznúsági jelentés - 2003.
Közhasznúsági jelentés - 2002.
Olvasószoba
Egyéb zöld honlapok, adatbázisok
Keresők: Altavizsla, Heuréka
Szótárak:
- Molnos Angéla: A magyar nyelvvisszaújítás kis szójegyzéke (Magyarító könyvecske)
- Magyar-angol szótár
- Magyar-német szótár
Menetrend: MÁV
Párt vagy mozgalom?
2006.05.22 16:05
Amikor 1983-ban megalakult az ETK (Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület) – az ELTE pártbizottságának egyik tagja, régi ismerősöm izgatottan kérdezte tőlem: „Te Piros, csak nem akartok zöld pártot szervezni?” Olyanokat mondott a pártbizottsági ülésen – ő maga mesélte el – hogy „az ellenzék most a környezetvédelem álruháját ölti fel”. Akkor ilyesmi eszünkbe sem juthatott – de 1989-ben Nyvelt Erik kezdeményezésére Szentendrén megbeszélések kezdődtek egy zöld párt megalakítása érdekében. Lányi András nem értett egyet velük és le akarta beszélni őket erről, mondván: „Ne csináljátok, össze fogtok veszni. Valami választási szövetséget létre lehet hozni, de pártot semmiképpen sem.” A résztvevők nem hallgattak rá, s 1989. november 19-én megalakították a Magyarországi Zöld Pártot (MZP). Benne volt a zöld mozgalom sok régi, kipróbált tagja és több új ismeretlen, akiknek a zöld gondolkodáshoz semmi közük nem volt, de az új pártban a saját maguk számára is láttak valamiféle esetleges érvényesülési lehetőséget, vagy az elhárítás, a „cég” küldte őket, hogy téglaként épüljenek be az új pártba.
A párt dolgozott, készülődött az 1990 évi választásokra, de mindennaposak voltak a viták, veszekedések. 1990 nyarán kialakult az MZP belső ellenzéke, a „hetek”, akik valami igazi, harcos zöldet szerettek volna – őket kizárták a pártból. Az 1993. januári pártkongresszuson elnöknek választották Brezovics Lászlót és titkárrá Csuja Lászlót, a jelen lévő Medveczky csoport kivonult az ülésről. Csuja levelet írt a Gaia Sajtószemlének az MZP ügyeiről – amit le is közöltem. (Brezovics ugyan felhívott, kért, hogy ne közöljem – mire megkérdeztem: „Mi van, leszólt a pártközpont?”)
Változtak a vezetők, a régi emberek sorra hagyták ott a pártot, azután rövidesen egy kisebb létszámú közgyűlésre Medvecky Zoltán elvitte több emberét, akik ők választották elnöknek.
Ennek a pártnak már semmi köze nem volt a zöld mozgalomhoz, sok furcsa nézetüket itt nem kívánom fölsorolni, de a döntő volt, hogy pártolták a Bős-Nagymarosi Vízlépcső megépítését, erőszakot hirdettek, felléptek a vallási fanatizmus ellen, de ezoterikusnak vallották magukat –a mozgalommal semmi kapcsolatuk nem volt. (Az előző választások előtt több fontosabb mozgalmi csoportnak küldtek tájékoztatókat, föl akarták venni azokkal a kapcsolatot – de ismervén őket, senki nem állt szóba velük).
Az 1990-es választásokon zöldpárti jelölt sehonnan nem jutott be a parlamentbe. Megalakult a Környezetvédelmi Bizottság, az elnöke egy KDNP-tag, Rott Nándor lett. Nem emlékszem minden tagjának a nevére – a Fideszt Pap János képviselte, az SZDSZ-t Kis Róbert és Ráday Mihály, az MDF-ből a tagjai voltak Gyurkó János, aki később rövid ideig, környezetvédelmi miniszter lett, valamint Jávor Károly, Mészáros Péter is.
Egy példa a Környezetvédelmi Bizottság összhangjáról. 1992 októberében tárgyalta az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium energiaügyi előterjesztését, hogy az alkalmas-e egyáltalán a plenáris vitára? Jávor Károly azért bírálta az anyagot, mert abban energia-hatékonyságról nem volt szó, s amit a minisztérium a környezetvédelemmel művelt, azzal nem érthetett egyet. Pap János fejtette ki, hogy az anyagban nem volt szó megújuló energiaforrásokról, majd a végén azt mondta, hogy az Ipari Min. előadója és a bizottság tagjai annyira nem értik egymást, hogy legközelebb tolmácsra lesz szükség a tárgyaláshoz.
Végül a bizottság egyetlen tagja tartotta alkalmasnak az anyagot a nyilvános vitára, kilenc nem szavazat és hat tartózkodás mellett alkalmatlannak nyilvánították. Ebben a vitában az akkori kormánypárti és ellenzéki képviselők véleménye között nem volt eltérés.
A bizottság kormánypárti és ellenzéki tagjai abban az időszakban több közös interpellációt nyújtottak be. Ilyen volt 1994.-ben a fenékküszöb-javaslat, amelynek az ügyében az MDF-es kormány és egy MDF-es képviselő javaslata állt szemben egymással, és a parlament nagy többséggel az ellenzéki, szivattyús megoldás mellett döntött.
Volt az országgyűlésben egy zöld mag, amelyik más nyelven beszélt, mint a többség. Egy alkalommal a Környezetvédelmi Bizottság több közös módosító javaslatot adott be a költségvetéshez, de egyetlen egyet sem fogadtak el. Rott Nándor akkor majdnem sírva mondta: „Fáj nekem a képviselőtársaimnak a jövő nemzedékek és a környezet állapota iránt közönyössége, érzéketlensége” Rott Nándor több mozgalmi összejövetelen is részt vett, ezeken hangsúlyozta: „Csak akkor érhetünk el valamit, ha kimentek az utcára...”
Voltak akkoriban elvétve ilyen kormánypárti emberek is.
Ebben az időszakban – a fent vázoltak alapján - megerősödött az a véleményem, hogy nem kell zöld párt, hanem minden zöld gondolkodású embernek a saját pártját kell zöldíteni.
Mellettem szólt, hogy soha, egyetlen honi, önmagát zöldnek nevező párt nem volt képes egyetlen embert sem bejuttatni az országgyűlésbe. (MZP, Voks Humana, Zöld Alternatíva, Zöld Demokraták, stb.) Valamiért ez nálunk nem ment.
Sajnos ez a helyzet nem javult, sőt egyre romlott.
A Fidesz megszűntette a zöld frakciót, átalakultunk VI. kerületi alapszervezetté. Annak egyik ülésén mondta Illés Zoltán: „Ismerjük el, hogy mi zöldek, soha egy jottányival sem tudtuk befolyásolni a Fidesz politikáját.” A kongresszusokon a zöld tagozat 30-35 embere szép állásfoglalásokat hozott, de azokból semmi nem került még csak a párt nyilvánossága elé sem. Egy alkalommal Medgyesy Balázs szerette volna a közös kongresszusi határozat egy mondatát négy-öt szóval kiegészíteni – de kérését elvették.
A pártokat nem érdekelte a környezetvédelem – Gyurkó Jánoson kívül soha nem volt a tárcának elkötelezett vezetője. Soha semmilyen eredményt nem értünk el, a Fadrusz utcai Egyesület egyenként meggyőzött ugyan sok képviselőt, hogy nem szabad (elsőnek) lágymányosi hidat építeni, de a végén megszavazták.
***
A mozgalomban bíztam – azt vallottam, hogy nem kell hatalomra törni, hanem arra nyomást kell gyakorolnunk. Ez néha sikerült (Zengő), de a legtöbb esetben nem. A Fidesz nem merte ugyan kimondani, hogy valahol Bős alatt kell még egy lépcső, de a magas esztergomi híd valami ilyesmit sejtet.
Lassan rájöttem, hogy kell zöld párt – amelyik a mozgalomból nőtt ki, a mozgalomra támaszkodik, azzal együttműködik. A Zöld Fiatalok gondolkodtak ezen, de aztán valamiért felhagytak ezzel. Talán látták, hogy a mozgalom nem támogatja ezt.
***
Amikor megtudtam a hírt, hogy megalakul az Élőlánc, megsértődtem. Miért titkolták előttem? Aztán Kajner Péter elmondta: „Te az előadásaidban és cikkeidben annyiszor kifejtetted, hogy nem szabad zöld pártot alapítani, hogy nem kerestünk meg”.- Nem tudom, hogy igaza volt-e?
Mellette, az ÉLŐLÁNC alapítói mellett szól, hogy a mozgalom nagyon ellenséges módon válaszolt a pártalapításra. Kifejtették, hogy általában milyen rosszak a pártok, a vezetőik, és egy zöld párt le fogja járatni a gondolatot. Sok dologban igazat írtak a mozgalmi listán, egyet is értettem velük, de túl merevnek tartottam az álláspontjukat. Úgy gondoltam, meg kell ismerni az új embereket ahhoz, hogy az egészről véleményt tudjunk mondani, ne az MZP, ZD alapján ítéljünk.
A mozgalom elutasító magatartására jellemző, hogy a választások előtt közreadott levelemre (amelyben megindokoltam, hogy érvénytelen szavazatot adok le, ráírom a lapokra, hogy ÉLŐLÁNC), a mozgalmi listáról egyetlen választ kaptam, amelyik elítélt, amiért politizálok. Az Élőlánc listáról közel húsz, jórészt egyetértő válasz érkezett.
Tény, hogy a mozgalom elutasító viselkedése az Élőlánc egyes tagjait is a mozgalommal szemben hasonló magatartásra bírta, mintha két egymástól független rendszer létezne. Olvasni kell egymás listáit, meg kell ismernünk egymást, nem lehet egy dolog ügyében kétszeresen külön szervezkedni. Van persze jó példa is: a Király u 40.
(Zárójelben megjegyzem: fontosnak tartom, hogy az Élőlánc tagjai mélyedjenek el az ökológiai gondolkodás honi és külföldi tanítóinak munkáiban.)
Összefoglalóm rövid: Szükség lenne egy jó pártra – a jövő nemzedékek pártjára, a fennmaradáséra, (amit tényleg ne nevezzünk zöldnek, annyian nevezik magukat annak) – és szükséges, hogy ez a párt kapcsolatban legyen, támaszkodjon a természet- és környezetvédő mozgalomra.
Mozgalom nélkül nincs párt!
(Piros)
Hozzászólások:
Találkozóink: minden kedden 18.30-20 óra között
(1051) Budapesten a Nádor u. 34-ben. (A Kossuth tér metró megalló közelében.)
Távmásoló: 311-7855
Drótposta: etkpop@zpok.hu
Az oldalak szerkesztője: Fidusz