Egy pénznem minden közösség számára
- a LETS (kaláka kör) rendszerek ismertetése

 

The Ecologist 28:4:216-221, July/August 1998.

Perry Walker and Edward Goldsmith: A Currency for Every Community (Egy pénznem minden közösség számára)

Összefoglalás: Ha meg akarjuk előzni a világméretű gazdaság összeomlásával járó nyomort és fölfordulást, elengedhetetlen a helyi gazdaságok helyreállítása. Szükségünk van ezekre, hogy csökkentsük a globalizáció környezeti hatását és lehetővé tegyük a helyi együttműködést és összetartást. Csak ez biztosítja fenntartható módon a megélhetésünket és jólétünket. A helyi pénznemeken alapuló cserekereskedelmi rendszer és idődollár rendszerek - értékes eszközöket biztosítanak ehhez.

*

Minden erővel gátolnunk kell a világgazdaság globalizációjának további előrehaladását: a Többoldalú Beruházási Egyezményt (MAI), valamint a NAFTA, Maastricht, a GATT és egyéb szabadkereskedelmi egyezmények kiterjesztését.

Újra életet kell önteni a helyi gazdaságokba, amelyektől még ma is az emberiség jelentős részének megélhetése függ. Erre több módszer is van.

Ezek egyike a LETS a Local Exchange Trading System rövidítése: Helyi Cserekereskedelmi Rendszer, a továbbiakban HCSKR. (szerintem inkább: Kaláka Kör - fidusz) Az a célja, hogy új módszert nyújtson az emberek számára olyan javak és szolgáltatások elérésére, amelyekhez jelenleg nem juthatnak hozzá. Az alapelve igen egyszerű: az emberek egy helyi, nem hivatalos pénznemben fizetik ki az egymásnak nyújtott javakat és szolgáltatásokat.

Az idődollár rendszer alapvetően rendhagyó. Az ipari országok nagyon költséges jóléti szolgáltatásokat fejlesztettek ki és most a kiadások csökkentése érdekében gyors ütemben leépítik azokat. Ha az állam nem biztosítja ezeket, akkor az embereknek kell azt megtenniük. Ebben a rendszerben a szolgáltatásért nem kapnak pénzt, hanem egy helyi pénznemben kifejezett jóváírást, hogy hasonló szolgáltatást kapjanak, ha megbetegednek vagy megöregszenek.

Az Egyesült Királyságban jelenleg 350 HCSKR működik mintegy 30.000 résztvevővel. Franciaországban 20.000 ember a tagja és működik ez a rendszer Ausztráliában, Kanadában, Új Zélandon és az EÁ-ban. Az idődollár rendszer jelenleg csak az EÁ 30 államában létezik, 150 ilyen csoport van, amelyekben néhány tucattól néhány ezerig terjed a tagok száma.

Edgar Cahn és Jonathan Rowe Time Dollars című könyvükben arról írnak, hogy pénzen sok mindent nem lehet megvásárolni - pl., ahogy ők kifejezik: a "konyhaasztal világot". Ez a családot jelenti, a barátokat, a kölcsönös, elszámolás nélküli segítséget. Az ipari országban ez a legtöbb ember számára már nem létezik, és a baráti társaság, szórakozás, biztonság, meghittség, pletyka - csak pénzért kapható. A tévé és a számítógép helyettesíti a "konyhaasztal világát".

Azelőtt a szomszédság léte tartotta fent a nyugalmat, a biztonságot, ma műszaki eszközök és a rendőrség.

Az emberek "a közösség és gondoskodás vásárlói lettek és nem a részvevői". Ivan Illich írja (Deschooling Society c. könyvében): "Ha a jogászok intéznek el minden vitás kérdést, a tanárok tanítanak meg mindent és az orvosok intéznek minden gyógyítást, akkor az emberek elveszítik azt a képességüket, hogy mindezt megtegyék, mint valaha régen." Ez nem a gazdasági fejlődésnek nem a mellékterméke, hanem a lényege. Cahn és Rowe szerint a gazdaság úgy növekszik, hogy fölfalja mindazt a húst és izmot, ami összetartja a társadalmat. A nemzetekfeletti vállalatok egyre kevesebb munkahelyet biztosítanak, az árukhoz egyre kevesebben jutnak hozzá és az állam nem képes gondoskodni a szegényekről.

A HCSKR és az idődollár révén az emberek hozzájuthatnak azokhoz a javakhoz és szolgáltatásokhoz, amelyekre szükségük van. A rendszer előnye, hogy amíg a szegény közösségekben a nemzeti pénznemből nincs elegendő, addig a helyi eszközökből van. Emellett egy újfajta együttműködés, kölcsönösség adja azt a biztonságot, amelyet egyébként a pénz adna.

Ezek a helyi pénzek nem átválthatók. A gazdálkodók nem távoli vidékekre való kivitel és készpénz érdekében termelnek, hanem a helyi közösség fogyasztására. A vásárlóerő a közösségben marad, nem mint most, amikor a szegény közösségek kevés pénzét a gazdag városok szívják el. Az emberek ma rendszerint egy városuktól távoli bevásárló központban költik el a pénzüket. Egy kimutatás szerint az indián közösségekben minden dollárból 48 óra alatt 75 cent elfolyik máshová.

Ezek a rendszerek növelik az emberek közötti kapcsolatokat, azok gyakoriságát s ezzel építik, erősítik a helyi közösséget. A közösség szabja meg a helyi pénz értékét és nem a bankok, vagy olyan pénzkereskedők, mint Georg Soros.

Az első HCSKR-t Michael Linton 1983-ban alapította Kanadában, Brit Kolumbiában. A pénzegység a zöld dollár volt, értékben azonos a kanadai dollárral és az első egy év alatt 250.000 zöld dollárnyi forgalom valósult meg. Linton beszámolt erről a TOES (The other Economic Summit) 1985 évi ülésén, utána meghonosodott az Egyesült Királyságban. Itt 400 csoport működik, a tagok száma 14 és 500 között van. A legnagyobb csoport évi forgalma 70.000 Ł értékű. A legnagyobb HCSKR Ausztráliában, Új Dél Wales-ben, Sidney közelében működik 1991 óta 1800 tagja van, illetve 110 háztartás, évi forgalmuk egyenértéke 270.000 $. (Ehhez már üzleti vállalkozások is csatlakoztak.)

Az idődollárt Edgar és Jean Cahn találták ki. Jean Cahn meghalt, Edgar Cahn heti 80 órán át dolgozik a diákjaival és önkénteseivel az idődollár elterjesztése érdekében. Miamiban a csoportjuknak 800 tagja van, s ezek havonta mintegy 8000 órát dolgoznak, összekötve egymással fiatalokat és időseket. Természetesen a nyugdíjasok is dolgoznak. Hasonlók vannak Bostonban, St Louisban, Brooklynban, San Franciscoban. Michiganben és Missouriban az állam is támogatja ezeket. Különféle munkákat végeznek: orvosi ellátástól a lakásfestésig.

El Paso nagyon szegény település, az idődollár rendszer mégis működik egy női szerzetesrend támogatásával. Kidolgozták az emberek részvételét, pl. betegeket szállítanak, várandósaknak tanácsadó szolgálatot szerveztek, beteg gyerekeket őriznek otthon, bevásárolnak a házhoz kötöttek részére, de szerepel az elvégzett munkák között a kútásás vagy az egészségre veszélyes ólomtartalmú falfesték eltávolítása is.

Az adóhatóságok egyelőre nem foglalkoznak ezekkel a rendszerekkel, de ha ezek szaporodnak, ez még bekövetkezhet. Az EÁ-ban az idődollárt egyelőre jótékonysági rendszernek tekintik.

Mi a jövő? Egyesek azt javasolják, hogy az egyes csoportok egymással kereskedjenek, legyen egy központi nyilvántartás, átszámítási lehetőség nemzeti pénzre. Ezek azonban tökéletesen ellentétben vannak a HCSKR alapelveivel. Ezeknek meg kell őrizniük helyi jellegüket, különben a világgazdaság azonnal lenyeli, fölszámolja őket.

A HCSKR-nek van egy New Age jellege. Angliában az üzleti világ kezdetben ellenségesen fogadta, de a kis, helyi vállalkozások csatlakoznak vagy csatlakozni fognak. Ausztráliában ez meg is történt már: tagja a csoportnak kávéház, orvosi rendelő, iskola, zöldség-gyümölcs kereskedés, könyvüzlet, bölcsőde, sőt egy hetilap is.

Hasonló rendszert lehet bevezetni az oktatásban: a diákok részt vehetnek a kollégiumuk fenntartásában, a kertészkedésben, élelmiszertermelésben, a főzésben, takarításban, a könyvtár rendbentartásában. Ez már megvalósult pl. Kentucky állam Berea Kollégiumában, a brit Schumacher kollégiumban. (A fordító hozzáteszi, a régi magyar kollégiumokban pl. Sárospatakon is megvolt ez. Lásd erről Hörcsik Mihály tanulmányát az Ökotáj 16-17. számának 122-134. oldalán).

A hatóságoknak is érdeke, hogy elősegítsék a HCSKR és az idődollár fejlesztését. Ezek révén csökkennek az állam kiadásai a munkanélkülieknek és a jóléti kiadások. Ez akkor is előny, ha esetleg csökkennek az állam adóbevételei.

A világgazdaság jelenleg az összeomlás határán van. A távolkeleti gazdasági válságon nem vagyunk még túl és ilyesmi bekövetkezhet másutt, például Dél-Amerikában vagy Mexikóban is, tartós következményekkel.

Ralph Nader írja Cane és Rowe könyvének az előszavában: "a társadalom jelen gondjai abból származnak, hogy fölbomlott a család és a szomszédság gazdasága. Az idődollár olyan pénznem, amely célja megjutalmazni az ezen gazdaság helyreállítására fordított időt.

Ezek a rendszerek nagy reményekre jogosítanak fel.

További fölvilágosítások a HCSKR-ről: 104047.2250@compuserve.com vagy www.communities.org.uk/lets.

Az idődollárról: DCBoyle@compuserve.com vagy http://sosig.ac.uk/neweconomics/newecon.html.

Pi. -

Gaia Sajtószemle 334.